A költővel Laik Eszter író, a könyv szerkesztője, Bollobás Enikő irodalomtörténész, az ELTE amerikanisztikai tanszékének tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és Márton László, a Fellázadt szavak versválogatás összeállítója, író, műfordító beszélgetett. Az estet Bánkövi Bence csellójátéka színesítette.
Laik Eszter bevezetőjéből megtudhatjuk, hogy a bemutatott válogatás azok számára is érdekes lehet, akiknek megvan Böszörményi minden könyve, ugyanis a kötetben megjelenő versek szövege nem egyezik az évek folyamán megjelentekével. A Fellázadt szavak felöleli a szerző egész életpályáját. 1979-től, első verseskötete anyagából is található benne költemény, egészen a legfrissebb szerzeményekig. Egyfajta utazás, nemcsak az időben, hanem földrajzilag is, hiszen végigkalauzol a költő életének szinte összes állomásán: Aradtól Kolozsvárig, Bora Borán át Torontóig rengeteg helyszín felbukkan ebben a kicsit életrajzinak is mondható kötetben. Ezenkívül kalandos irodalomtörténeti utazás is, több kortárs vagy már klasszikussá lett alkotóhoz címzett ciklus és levél szerepel a válogatásban. Talál benne az olvasó szerelmes verseket, filozofikus-gondolati lírát, de társadalomkritikát megfogalmazó, nagyobb lélegzetű prózaverseket is, mint a kisregényként is értelmezhető Kényszerleszállás Shannonban című hosszú költemény.
Bánkövi Bence remek csellójátéka festette alá a bemutatót (fotó: Székelyhidi Zsolt)
Böszörményi felolvasta A vers című művét, mely a kötet nyitánya és egyúttal a költő ars poeticája. Idézem két erőteljes sorát: „A vers a felszabadításról szól, önmagad szabadítod / fel önmagad alól, a téged minduntalan leigázó valóságból.”
Böszörményi hosszú kihagyás után, ötvenévesen kezdett újra írni, és ekkor úgy érezte, sok mindent kell bepótolnia. Néha úgy gondolja, nem írt eleget, sem elég fontosat, ahogy az minden igazi alkotóval előfordul. Ahogy Márai mondta: „Csak az amatőr író ír tökéletesen. A profi író olyan, mint egy megáradt dél-amerikai folyó, minden hömpölyög benne.”
Bánkövi Bence csellójátéka után Bollobás Enikő, a kötetet nyitó esszé szerzője beszélt Böszörményi költészetének amerikai irodalomban fellelt párhuzamairól, például, hogy nagy hatást gyakorolt a szerzőre Walt Whitman, aki az egész életmű eredetpontjaként jelenik meg a válogatásban. Többek között a nyelv Whitmanhoz köthető anyagszerű szemlélete megjelenik Böszörményinél is: a szavak nála szintén fizikai kiterjedésűek, tárgyak, hiszen az ő verseit is „meg lehet tapogatni, rugdosni, szagolni, nézni”(A vers). Mindezen túl csak a vers és általában az alkotás képes felvenni a harcot a pénz uralmával szemben, hiszen „az alkotás magasztos reménye / a változás” (Majorana Moszkvában a Vörös téren) a jelen sivárságában, amikor az emberek nem olvasnak verset, és nem mozdulnak meg a szabadság eszméjétől (Sorok kétezer-tizenöt első napján). Rokonítható továbbá Robert Creeley és Charles Olson költészetével is.
Laik Eszter Bollobás Enikőt kérdezte arról, mi az, ami hozzá legközelebb áll Böszörményi költészetéből. Bollobás szerint A szerelem illata című szonettkoszorú igazi mestermű, melyben a tizenöt vers hatalmas ívet ír le.
Böszörményi Zoltán felolvasott néhány verset a kötetből, majd ismét zene következett. Bánkövi vonója nyomán valóságos hangköltemények szólaltak meg.
Laik Eszter, Márton László és Bollobás Enikő beszélgettek a költővel (fotó: Székelyhidi Zsolt)
A beszélgetés utolsó harmadában Márton László kifejtette a kötetbe kerülő versek válogatásának szempontjait, vagyis: hogyan lesz a kompozíció minél egységesebb, erősebb, feszesebb. A másik, legalább ennyire fontos szempont a költő észjárásának rekonstruálása. Eldönteni, mi és miért lehetett fontos neki. Például hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a Majorana-versek nagyon sokat jelentenek Böszörményinek. Az volt a benyomása, hogy Majorana, a fizikus, aki rejtélyes módon tűnt el, a szerző alteregója lett. A Majorana-versek egységes tömböt alkotnak, nem lehet „megritkítani őket”, mert akkor szembemenne a költő szándékaival. „Az csak a harmadik szempont, hogy nekem mi tetszik, ám ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni” – mondta Márton László. Ez a legkevésbé problémás szempont, hiszen nagyon sok minden és sokféle okból tetszik. A negyedik szempont a terjedelmi korlát. Nagy élmény volt számára, hogy így belemerülhetett az életműbe. Szóba került a ciklusokba rendezés jelentősége is, mert a fejezetekre osztás felerősíti az egyes vonulatok jellegzetességeit, melyek felelgetni fognak egymásnak és visszhangozzák egymást, így érezhetővé téve a belső rezgést.
Zárásképpen a szerző olvasott verseiből, majd csellómuzsikával búcsúztak a résztvevők.
A nyitóképen: Böszörményi Zoltán, a kötet szerzője
