vers

Lázár Balázs

Gondolatok a konyhában – Lázár Balázs gasztroverse

Mi dolgunk a konyhában? – teszi fel a kérdést a költő a klímaszorongás, kalóriaszámolgatás és a többi kortárs stressz kellős közepén, és meg is válaszolja. A vers könnyed hangon szól mégis, tele életörömmel.

Borsányi Katinka

Nők egymásról – Borsányi Katinka versei

Az Olaszországban élő költőnő verseiben sajátosan keveredik a két otthon, szemléletben és motívumokban, miközben köznapi vagy éppen elvontabb tapasztalásait személyes hangvételű érzékeny lírába foglalja.

Payer Imre

Atlantiszgyepű – Payer Imre versei

A rendkívül egyéni hangú költő verseinek helyszínei hétköznapiak, már-már apokaliptikus képei azonban a bennük élő kortárs ember expresszív szellemi, érzelmi reakcióit tükrözik.

Filotás Karina

Akár egy régi ismerős

A székesfehérvári születésű, fiatal költőnő verseiben a személyes én alanyi líráját a külvilág kortársi attribútumai ellenpontozzák, mintegy elidegenítve, egyúttal el is helyezve az olvasót a megfelelő látószögbe.

Gulisio Tímea

Kisállatok élete – Gulisio Tímea versei

Sünök, patkányok. Életük darabkái a költőnő verseiben legalább annyira szólnak rólunk, emberekről, mint róluk, mély empátiával, bár egyfajta, elsőre ridegnek tűnő objektivitással, ami egyszerre alkalmat ad a nagyobb rálátásra, és fura mód közelebb is hozza kicsiny társainkat ebben a Földi életben.

Búcsu az ó-évtől – Császár Ferenc verse

Napjainkban keveset emlegetett és kevesek által ismert költőnk Kolgyári Császár Ferenc (1807–1858), a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja, aki jogtudós, író, műfordító is volt. Így búcsúztatta az óévet 1855-ben.

Színeváltozás – Nyilas Atilla verse

Színeváltozás és átlényegülés a szavak profán értelmezésében lehetnek szinonímák, szakrális értelmükben korántsem. Ám végbemennek karácsonykor: a fenyő megváltozik. Így és úgy is. Ez a vers azt a pillanatot mutatja, mikor épp a gyermeki lélekben történik ez.

Harmadik vonat – Filip Tamás versei

A költő verseiben a szerelemtől megváltozott világ megannyi aspektusa, aprónak tűnő, hatalmas csodája vonul fel.

Márai Nápolyban – Both Balázs versei

A soproni költő három versében három embert idéz meg, Padre Piót, saját édesapját és Márai Sándort, érzékletes képekkel, lírai személyességgel.

Nem helyetted, veled – Tibély Orsolya verse

A fiatal költőnő verseiben a költészet gazdagságának megtapasztalása érződik, különösen a neoavantgárdé. Épp ezért nem érzi úgy, hogy lenne költői előképe, saját hangját keresi, egyetérteni vagy megmutatni a másik oldalt.

Szerteszét – Fecske Csaba versei

A miskolci költő két versében az eltávozottak a főszereplők. A túlvilágra vagy csak a politikai határokon túlra kerülők hiánya jelenik meg a szívbemarkoló sorokban.

Fenyvesi Ottó

Lírai bűbáj

A délvidéki származású költő prózaversének szakaszai prímszámokkal jelöltek, növekvő sorban, bár, mint az életidőnk, hiába nőnek, hisz attól függetlenül is csak egyel és önmagukkal oszthatók.

Gézlapok – Lajtos Nóra versei

Kalitkányi térben és madárcsőrnyi időben – amely mégis néha tűrhetetlenül tágas – énekli meg a költőnő az egyszer voltot, a hiányt.

Szabó Palócz Attila

Őrszemek a Szaharában

A délvidéki származású szerző versében a lét elúszik, az ember mégis statikus állapotban szemlél és gondolkodik. Megáll avagy épp táborozik vagy a salátája felett töpreng.

Király László

Sókert – I. A sánta könyv

„Közelharc – tête-à-tête –, itt van minden / E szarházi század- s ezredvégen.” A 90 éves Ilia Mihályt köszöntjük az erdélyi költő és pályatárs hozzá írott versével.

Keselyű – Zalán Tibor verse

A keselyű már akkor körözni kezd eljövendő prédája fölött, amikor az még él, ám látható, hogy vége lesz. Arra vár. A 70. születésnapjára a költő ezt a vég bizonyosságát hirdető szimbólumot választotta verse központi alakjául, miközben rossz közérzetét írja le, még útja közben, a korban, ami neki adatott.

Kanyargós pillanat – Egyed Emese versei

A kolozsvári születésű költőnő két versében az emlékezésé a főszerep. Bartos Katalint idézi meg, majd hétköznapi, ám erős, plasztikus képekben mutatja meg egy álomszerűvé fényesedett túra hosszú pillanatát.

Acsai Roland

Zalán Tibor születésnapjára – Acsai Roland verse

A 70. születésnapját ünneplő Zalán Tibort köszönti a költő személyes hangvételű szonettjével.

Boldogh Dezső

Debussy – Boldogh Dezső verse

"hívásra várni véletlen szerepben / két halál közt sovány előleg" – Debussy, a világhírű tizenkilencedik és huszadik század fordulóján élt zeneszerző ihlette a költő versét, melyben az egzisztencia esetlegessége, a lét külső-belső erők általi befolyásoltsága egyszerre tükröz bizonytalanságot és harmóniát.

Szeder H. Réka

Helyek – Szeder H. Réka verse

A hely, ahol minden ima tárgya materiális, és ahol az emberek eltűnnek és senki sem emlékszik rájuk. Íme a vers tartalma és lokációja egyben, amely, ha úgy vesszük, intelem is.

Zsille Gábor

Menü – Zsille Gábor versei

Nagy elődöket idéz meg a költő két verse, de kétféleképpen. Kazinczy hársfáját érintve íveli át az időt a tó partján, ahol annyit merengett, majd Petőfit és Jókait vetíti elénk plasztikusan, vacsora közben, míg előbbi egyik kevesek által ismert, kedvenc ételét fogyasztja.

Székelyhidi Zsolt

Új kövek – Székelyhidi Zsolt versei

A költő készülő kötete, amelynek három versét olvashatják most, egyfajta eltávolodás jegyében születik az előző könyve, a Jelenések költeményeinek „sűrű” Istenkeresésétől: nyitás, mégpedig az ember felé.

Bence Lajos

Miért ne lehetne? – Bence Lajos versei

A szlovéniai magyar költő verseiben a magánélet időnként már emlékké vált, váló tárgyai bomlanak lírává, de maga „a mindent beárnyaló, elsimítóan jótékony és átkos csönd” is beszél hozzánk.