Nagy ajándék számomra, hogy ezzel a felkéréssel rá lettem szorítva, hogy Miksa Bálint barátom képeiről alaposabban elgondolkozzam. Az a látás és világértelmezés, amelybe ezekkel a lebegő-sugárzó élményekkel invitál bennünket, fontos konzekvenciákkal szolgálhat valamennyiünknek.

1986-ban szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán. Gvárdián Ferenc szobrászemberrel beszélgettünk művészetéről, hitéről és krisztológiai témájú munkáiról.

Munkácsy-díjas képzőművész, a Budapesti Metropolitan Egyetem docense. Mayer Éva művészetében főként olyan, nőket érintő társadalmi és egzisztenciális kérdésekkel foglalkozik, amelyek mögött sokszor a „miért” kérdése húzódik.

Első alkalommal találkozhat a magyar nagyközönség William Blake képzőművészeti alkotásaival a Szépművészeti Múzeum 2026. január 11-ig látható kiállításán. A Menny és Pokol házassága – William Blake és kortársai című tárlat a londoni Tate gyűjteményéből válogatva a brit képzőművészet és irodalom kiemelkedő alakjának legjelentősebb műveit tárja a látogatók elé, egyben bemutatja az angol képzőművészet egy különösen mozgalmas időszakát is.

Festészetében meghatározó téma az emlékezet identitásformáló ereje, az érdekli, hogyan hat a múlt a személyiségre. A személyes történeteket, a múlt emlékeit szürreális kontextusba helyezi, azok a helyzetek inspirálják, amelyek egyszerre vonzók és taszítók, s ez a feszültség a képein is megjelenik. A Marosvásárhelyen született, a budapesti Képzőművészeti Egyetemen Szabados Árpád osztályában festő szakon diplomázott Szász Sándorral beszélgettem.

Frédéric Bazille a XIX. századi francia festészet egyik legkülönlegesebb jelensége. Életének tragikusan szűkre szabott ideje nem engedte, hogy megérje az impresszionizmus hivatalos megszületését, szerepe mégis megkerülhetetlen a mozgalom előtörténetében.

Vermeer holland aranykorban élt, amikor a moralizáló nyomatok, rézkarcok mellett a festmény iránti kereslet is megnőtt. Azért a fazekas, a nyomdász és a festőművész még ugyanabba a Szent Lukács céhbe tartozott Delftben, ahol a Kelet-indiai Társaság egyik központja székelt, és ahol a kékmázas kerámiák készültek.

Lázasan vibráló színei, expresszív ecsetvonásai révén Van Goghnál a pipacsmező nem csupán látvány, hanem érzés és élmény, pipacsai nem szemlélődnek, hanem kiáltanak, élnek, szenvednek. E különböző szemlélet tükrében bontakozik ki az a drámai erő, amely Vincent van Gogh természetábrázolását egyedülállóvá teszi.

A XVII. század végén új kihívó probléma, provokatív gondolat jelent meg az európai filozófia horizontján: a tudat kérdése. Vélhetőleg Ralph Cudworth volt az az angol filozófus, aki a tudat szót, ezt a fogalmat a filozófiai gondolkodás színpadára emelte. Ettől kezdve a szellem embereit fokozottan érdekelték azok a kérdések: hogyan gondolkodunk? azonos-e a tudat a gondolkodással?

Expresszív erejű festészete különleges világba repít, monumentális méretű, olajjal vászonra vagy farostra festett figuratív munkáira leginkább a képzeletbeli realizmus jellemző. Műveinek struktúrája első pillanatban megragadja a figyelmet, részletgazdagságuk művészettörténeti távlatokat nyit. Boda Anikó festőművésszel beszélgettünk.

Élete mélypontján Gauguin arzénnal próbált meg véget vetni az életének, ám előtte vászonra vitte „szellemi végrendeletét”, monumentális remekművét. Csakhogy, mivel túl sok arzént vett be, kihányta, mielőtt az hatott volna, így „életre ítélt halottként” folytatta munkásságát.

1914-ben nőjogi aktivista támadt baltával Velázquez híres festményére a londoni National Galleryben és hét vágást ejtett rajta. Tette világszerte felborzolta a kedélyeket, ám a világ művészeinek részéről méltó választ jelek szerint csak nyolcvan évvel később, Magyarországról kapott.

Izgalmas kalandra hív a konceptuális kiállítás, a vizuális és a nyelvi jelenségek közötti diskurzusok feltárásának folyamatában. A sokoldalú művész alkotásai elméleti és recepcióesztétikai kérdéseket feszegetnek. A Szolnoki Művésztelep ősfás parkjának Kert Galériájában olajfestmények, egy fémből hegesztett szobor és különleges, tűfilccel alkotott grafikai sorozat fogadja a látogatót.

Képei olyannyira „expresszívek”, hogy népszerűség dolgában állják a versenyt Van Gogh alkotásaival. Mindkét festőt rendkívül sajátos látásmód jellemezte, ám jelentős különbség, hogy Van Gogh csak azt volt hajlandó megfesteni, ami „van”, míg El Greco klasszikus képeibe valóságos bombaként robbannak be a látomások.

A kiállítás tizenhét álomszerű, kísérletező fotón keresztül vizsgálja az emberi test és a természet törékeny, mégis szorosan összefonódó kapcsolatát. A fiatal olasz fotográfus képei a valóság és a képzelet határán lebegve idézik meg az átalakulás folyamatát.

A Széchenyi-díjas művészettörténész, egyetemi tanár, egykori főigazgató oly mértékben része a hazai (és nemzetközi) kortárs képzőművészeti életnek, hogy mostani megidézése talán soha véget nem érő folyamat egyik etapja.

Valahova, valakihez tartozni szükséges. Családhoz, barátokhoz, munkatársakhoz, egy közösséghez vagy egy helyhez. A zimbabwei Again Isheanopa Chokuwamba festészetét is ez határozza meg, művészetében kiemelt szerepet kap a hovatartozás, az identitás kérdésköre. Az alkotó Tokaj Art Wine Galériában látható tárlata is nem véletlenül kapta ezt a címet: A hovatartozás magjai.

Elsősorban a kísérleti eljárásokra épülő fotográfia iránt elkötelezett, de gyakran kilép saját médiumából, és grafikusként, szobrászként, performerként is megjelenik. Szőke Erika konceptuális és kutatásalapú attitűdjének középpontjában a környezeti és ökológiai folyamatok, valamint az ember és a Föld kapcsolatának feltárása áll.

A kísértetiesség, a gótikus áttetszőség, az élet és halál közötti transzgresszió úgy érezhetjük, áthatja azt a kortárs planetáris állapotot, amelyet antropocénnek nevezünk. Egyszerre telítődik a múlt meg nem valósult álmai által, miközben a távoli jövő idegennek ható víziói is telítik azt a jelent, amelynek ontológiai tétjét oly nehéz meghatároznunk.

A vonal a vizuális művészet egyik legalapvetőbb eleme: a rajz, a festészet, sőt az építészet kiindulópontja. Ferdics Béla művészetében a vonal nemcsak megjelenik, hanem alkotói gondolkodásának központi rendezőelve.

2021-ben Tót Endre a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta majd húsz művét, illetve fontos pályatársainak – Ben Vautier-nek és George Brechtnek – néhány alkotását, továbbá a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetnek (KEMKI) a magyarországi korszakait dokumentáló teljes archívumát.

Sokfajta filmet rendezett már Guillermo del Toro, a gótikus mesék szaktekintélye, így a Rémségek tára című vérfagyasztó tévésorozatot is. Verebics Ágnes Godot Galériában látható tárlatáról, a Wunderkammerről valamiképp ez a horrorsorozat jutott az eszembe. Bár korántsem olyan ijesztő, mégsem könnyed hangvételű kiállítás.

Létezik manapság olyan hely a valósággal párhuzamosan futó digitális világban, amelyet kizárólag önmagunknak szentelhetünk? Mi történik emocionális szinten, ha ez a fizikai tér megsérül, és materializálható-e egyáltalán ez a közeg, vagy csupán elképzeléseinkben létezik?