Kisebb és nagyobb méretű, egy, esetleg két elemből álló, kékkel festett monokróm olajképek fogadják a látogatót a Magyar Műhely Galéria alagsori kiállítóterében. A kék az egyik leggyakrabban látott színünk, amely előhívja a ragyogó égbolt és a hullámzó tenger élményét, hogy a horizonton összeolvadjon bennünk a végtelenség, a szabadság és a nyugalom.

Van Goghról már nagyon sokat írtam, mégis akad még bőven, amiről nem szóltam. Például különleges kapcsolatáról a valósággal, melyhez paradox módon annál jobban ragaszkodott, minél jobban kicsúszott alóla a talaj.   

Raffaello legismertebb mesterművének töretlen népszerűségét számos kiváló parafrázis jelzi, illetve az, hogy a világűrbe is sikerült eljutnia.

Rohamléptékben fejlődik a technológia, de nem olyan mértékben, hogy a fény sebességét meghaladó űrhajókat építsünk. Pedig világegyetemünk további felfedezéséhez szükséges ezt a sebességet elérnünk hogy megfejtsük megannyi titkát. Többek közt a párhuzamos univerzumok létezését, amivel Yes Gallery-ban látható Parallel Realities kiállítása is foglalkozik.

Kerettörténetek címmel a magyar kultúra napján, január 22-én nyílik a Ferenczy Múzeum új kiállítása, amely a több mint kétmillió tárgyat őrző gyűjteményeiből válogat.

Az 1894-ben épült, nyolcszintes neoreneszánsz műemléképület, a Mai Manó Ház 2026-ban is a magyar fotóművészeti élet egyik legfontosabb központja marad. A ház egész évben rangos alkotók munkáit bemutató kiállításokkal, valamint a fotográfiai kultúrát népszerűsítő programokkal várja a látogatókat.

A magyar művészettörténet egyik igencsak titokzatos fejezete egy budapesti lakótelep szélén, egy Erzsébet királyné úti lakásban íródott, ahol a hatvanas években maroknyi fiatal művész elhatározta, hogy saját erejéből igyekszik felszámolni a hazai kultúra kényszerű elszigeteltségét.

Úgy kerek a világ, hogy különbözünk egymástól. Vágyaink, céljaink is eltérnek másokéitól, ám mindannyian vágyunk törődésre, kapcsolatra. Ilyenek Részegh Botond alkotásainak testi, lelki és szellemi kapcsolatba kerülő alakjai is.

Jancsik Károly képei nem azt a szigorú geometriát használják, amit a konstruktivizmus javasol vagy amit a konstruktivizmus utódai használnak; nem a szó szoros értelmében vett geometrikus absztrakciót, hanem a mikrostruktúrák asszociációját.

A magyar művészet egyik nagy mesterének, Fényes Adolfnak kissé a feledés homályába merült festészetét idézhetjük fel a Magyar Nemzeti Galériában, amely stilárisan sokszínű, témáiban is sokrétű munkásságából ad szűk válogatást.

Csillagjáró címmel nyílt kiállítás Keresztes Dóra régebbi és legújabb munkáiból a Műcsarnokban, amellyel párhuzamosan debütált a Magyar Zene Háza Hangdómjában a Pannónia antológia című filmélmény, Keresztes Dóra animációjával.

Új aspektus felől közelíti meg az életművet a Műcsarnok három termében rendezett Szárnykészítő című Kő Pál-kiállítás: a művész kisplasztikáin keresztül jelöli ki az életmű fontos csomópontjait.

Az Európai Iskola rövid életű, de a magyar művészet történetének történelmi és művészeti szempontból meghatározó jelentőségű művészcsoportja 1945 és 1948 között működött Budapesten.

Intuitívan merít letűnt korok formakincséből, archaikus motívumaiból, amelyek tudatában megragadva, az alkotás közben új kontextusban kerülnek a vászonra. Nem Verebics Kati az egyetlen kortárs alkotó, aki úgy vélekedik, hogy a Nyugat-imádatban felnőtt mai embernek az archaikus kultúrákra volna a legnagyobb igénye.

Nagy érzékenységgel dokumentált lakótelepek és lakóik, s szűkebb környezetük tűnik fel Hernád Géza legújabb fotográfiasorozatán. A tárlat anyagának képei tisztelettel fordulnak az oly sokak számára ismerős lakókörnyezet felé, ahol az elterjedt vélekedésekkel szemben korántsem szürke tucatemberek élnek.

„Hol a bölcsek szerint ma az égen / lélektelen tűzgolyó forog, / Héliosz szállt aranyos szekéren néma méltósággal egykor ott – Friedrich Schiller: Görögország istenei” (fordította Rónay György)

Gyűjtő és gyűjtemény – elválaszthatatlan fogalmak, melyek kölcsönösen teremtik meg egymást. Szalóky Károly, a Várfok Galéria alapítója és vezetője maga is műgyűjtő. Harmincöt évvel ezelőtt nyitotta meg az első tárlatot, most pedig olyan kiállítás ünnepli az elmúlt három és fél évtizedet, amelyen valamiképp ő kerül reflektorfénybe.

Nagy ajándék számomra, hogy ezzel a felkéréssel rá lettem szorítva, hogy Miksa Bálint barátom képeiről alaposabban elgondolkozzam. Az a látás és világértelmezés, amelybe ezekkel a lebegő-sugárzó élményekkel invitál bennünket, fontos konzekvenciákkal szolgálhat valamennyiünknek.

1986-ban szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán. Gvárdián Ferenc szobrászemberrel beszélgettünk művészetéről, hitéről és krisztológiai témájú munkáiról.

Munkácsy-díjas képzőművész, a Budapesti Metropolitan Egyetem docense. Mayer Éva művészetében főként olyan, nőket érintő társadalmi és egzisztenciális kérdésekkel foglalkozik, amelyek mögött sokszor a „miért” kérdése húzódik.

Első alkalommal találkozhat a magyar nagyközönség William Blake képzőművészeti alkotásaival a Szépművészeti Múzeum 2026. január 11-ig látható kiállításán. A Menny és Pokol házassága – William Blake és kortársai című tárlat a londoni Tate gyűjteményéből válogatva a brit képzőművészet és irodalom kiemelkedő alakjának legjelentősebb műveit tárja a látogatók elé, egyben bemutatja az angol képzőművészet egy különösen mozgalmas időszakát is.

Festészetében meghatározó téma az emlékezet identitásformáló ereje, az érdekli, hogyan hat a múlt a személyiségre. A személyes történeteket, a múlt emlékeit szürreális kontextusba helyezi, azok a helyzetek inspirálják, amelyek egyszerre vonzók és taszítók, s ez a feszültség a képein is megjelenik. A Marosvásárhelyen született, a budapesti Képzőművészeti Egyetemen Szabados Árpád osztályában festő szakon diplomázott Szász Sándorral beszélgettem.

Frédéric Bazille a XIX. századi francia festészet egyik legkülönlegesebb jelensége. Életének tragikusan szűkre szabott ideje nem engedte, hogy megérje az impresszionizmus hivatalos megszületését, szerepe mégis megkerülhetetlen a mozgalom előtörténetében.