Nyolcvanadik életévén túl továbbra is a hazai művészeti szcéna aktív szereplője Ujházi Péter. Szerteágazó, gazdag alkotói tevékenységéről ismét meggyőződhetünk a Várfok Galériában rendezett Majó Mijő című tárlaton.

Multimédiás eszközökkel hozza emberközelbe a holland festő képeit a Van Gogh: The Immersive Experience című kiállítás, ahol akár a mester ágya mellé is leülhetünk, s vibrálva megelevenednek körülöttünk a festmények színes virágai.

Az impresszionizmus közvetlen előfutárának, Gustave Caillebotte-nak (1848–1894) Csónakázás című festményét 2022-ben a francia állam negyvenhárom millió (!) euróért vásárolta meg a Musée d’Orsay számára.

„Könyvek, szobrok, házak elkészülnek, a kert soha. Mindig van vetnivaló, várni való, néznivaló.” Nézem az Epreskert fáit, az első havazás után is megmaradt, sárga fényben fürdő leveleket. Vitába szállok Lénárd Sándorral. Nem, a szobrok sem készülnek el soha.

Festményei illúziók, átjárható dimenziók, megszemélyesített tárgyak tárháza. Úgy gondolja, képzeletében a dolgok jobban festenek, mint materiális valójukban, ezért alkotás közben a látott világ helyett inkább saját vízióira támaszkodik.

Sokszor megfordultam már az acb Galéria kiállítótereiben, de olyan vizuális élményt, mint amelyet Anselm Reyle Surfacing című tárlata nyújtott, nem mostanában kaptam.

Az egyik legnagyobb magyarországi képzőművészeti magángyűjtemény, az Antal–Lusztig-gyűjtemény legkiemelkedőbb darabjaiból született a HAB (Hungarian Art & Business) művészeti központban látható Új Kezdet – Remekművek huszonöt újat kezdő képzőművésztől című időszaki kiállítás. 

Minimalizálni a technológiai lábnyomunkat – A fotóművész Biró Dávid technológiához fűződő viszonyában kíváncsisága szkepszissel vegyül, érdeklődőn kutat vakfoltokat, és bizonyos tekintetben működésmódokat és lehetséges forgatókönyveket modellez.

Szemadám György Quodlibet című albuma a képzőművész hetvenötödik születésnapját köszöntő vigadóbeli életműtárlat anyagát rendezi kötetbe Szegő György megnyitóbeszédével és Fábián László tanulmányával.

Dolgozott műbútorasztalosként és restaurátorként, modellezőtervezőként – örök kereső és gondolkodó is egyszemélyben. Újrakezdésről, új szakmájáról, festészeti és kerámiaalkotásairól, az önismeret és az egyensúly fontosságáról beszélgettünk a Franciaországban élő képzőművésszel.

Bécs olyan közel van, hogy érdemes akár egy napra is kiugrani, kiállításokat nézni, kávét inni és enni egy Wiener Schnitzelt. Ugyan hideg van, a vonat is drága az árfolyam és a vágányzár miatt, mégis elindultam kiállításokat nézni, s ha nekem inspiráló volt, talán másnak is az lesz.

Festményein ösztönös élményfestészet valósul meg. Hömpölygő színáramlások, egymásra licitáló absztrakt és figurális részletek tanúskodnak arról, milyen nagy öröm számára az alkotás. A festés folyamatában a legnagyobb kihívás éppen az, hogy egy ponton abba kell hagynia.  

Személy szerint épp abba a generációba tartozom, akik a kilencvenes években voltak gyerekek. Jó volt felnőni ebben a korszakban, megtapasztalni annak sokszínűségét. A Magyar Nemzeti Galériában látható TechnoCool című kiállítás számomra nosztalgikus időutazást jelentett meglepően kellemes emlékekkel az évtizedről.

L. Courtney 1981-ben közzétett egy írást a Journal of the American Medical Association című orvosi lapban, amelyben azt fejtegeti, honnan származik Vincent van Gogh napraforgóinak és más, késői festményeinek sárga színe.

Elsa és Johanna számos élete – Két ismétlődő arc, számtalan karakter és történet. Valóság, fikció, szépség, szomorúság, identitás, vágyakozás, emlékezet és magány. 

A tükör – latinul: speculum – a csillagászat és az önarcképfestészet elmaradhatatlan kelléke, ám néhány remekmű olyan trükkösen használja ki a különféle speculumok tükröződéseit, hogy az általuk keltett illúziókon évszázadok óta spekulálnak.

Az elmúlt évek egyik nagy fotográfiai szenzációja volt az eddig ismeretlen, XIX. század közepi New York-i fotográfus, Shimmel Zohar hagyatékát bemutató kiállítás a San Franciscó-i Contemporary Jewish Museumban, a nevezetes képek most a Mai Manó Házban is láthatók.

Tavasszal indul újra a Földközi-tenger gyöngyszemének nagy nemzetközi művészeti seregszemléje, a 60. Velencei Biennále, amely különleges hangulatú eseménye a nemzetközi művészvilágnak. Presztízskérdés részt venni rajta, pezsgő és Aperol Spritz folyik mindenfelé, velencei palotákban és tengeren ringatózó luxusjachtokon koktélpartik zajában tárgyalnak művek megvásárlásáról.

Festménysorozatai a figurális és az absztrakció határait feszegetve az emberi kapcsolatok mélységeivel foglalkoznak. Merész anyaghasználattal, látványos színekkel személyes hangnemben valósulnak meg térhatásokat keltő képei.

A debreceni Bényi Galéria kiállítóterében azonnal feltűnik Bács Emese munkáinak mozgalmas színgazdagsága. A sokféle technikával készült alkotásokon elsősorban a szín és anyaghasználatra, a technikára, az urbánus és természeti tájak találkozására, illetve az alakokra, különösen pedig az arcokra érdemes figyelnünk.

2015 óta sújtja a „vén Európát” migrációs hullám. Emberek százezrei menekülnek Afrikából, a Közel-Keletről, Közép-Ázsiából öreg kontinensünk felé. A fegyveres konfliktusok, gazdasági ellehetetlenülés, politikai és vallási üldöztetés is szerepet játszik a menekültválságban.

A fenti címmel rendezett kiállítás a kinetizmus három fő jellemvonását mutatja be: a mechanikus vagy elektronikus mozgást (Dargay Lajos, Harasztÿ István Édeske, Nicolas Schöffer), a talált tárgyak éltre keltését (Bolygó Bálint, Csörgő Attila) és a legújabb technológiához kapcsolódva, a digitális 3D animációt (Dohnál Áron).

Françoise Gilot, a nemrég, százegy éves korában elhunyt világhírű művész előtt életművének átfogó bemutatásával tiszteleg a Műcsarnok és a Várfok Galéria. A tárlat kapcsán Kovács Krisztina művészettörténésszel, a Várfok Galéria művészeti vezetőjével, a kiállítás kurátorával beszélgetünk.