Hét próféta és öt szibilla (jósnő) hatalmas alakja trónol a Sixtus-kápolna mennyezetén. Szépségük és nőiességük tökéletesen ellenpontozza a szigorúbb tekintetű prófétákat, s híven tükrözik Michelangelo újplatonista felfogását: a görög szibillák mint jövőbe látó jósok a héber próféták elődjei voltak.

Tobzódás, lendület és felszabadultság jellemzi leginkább műalkotásait, legyen szó festményekről, domborított vásznakról vagy akár kerámia tárgyakról. Az ő művészetében a vonal is alkothat teret, és az intuitív gesztusfestés is lehet nyomat.

A festészet mindig az életem középpontja lesz, soha semmi nem lehet fontosabb nála. Egyfajta menedéket nyújt, ahol teljesen elmerülhetek az alkotásban, és kizárhatom a külvilág zavaró tényezőit. És lehetőséget ad arra, hogy nyomot hagyjak a világban.

Az evolúció végtelen változatossága révén egyes élőlények külső megjelenése vetekszik a műalkotásokkal, miközben egyes műalkotások a természet formáit imitálják. Vessük össze a „tengeri herkentyűk” csodáit néhány emberi remekművel.

Funkciómentes architektúrákból kiindulva meséli el személyes történeteit. Nagy hangsúlyt fektet az üvegnek mint művészeti médiumnak képzőművészeti, szobrászati használatára. A Ferenczy Noémi-díjas Gáspár Györggyel beszélgettem a szobrászat műfaji határterületeinek újraértelmezéséről is.

Legújabb, akrillal készült festményeinek érdekes keveréke, speciális, késes lámpákkal megvilágított vásznai izgalmasan tűnnek elő a feketére festett falakról, hogy a színekben és formákban gazdag expresszív alkotások futurisztikus, negatív utópia módján elképzelt tájról és emóciókról adjanak hírt.

Szűcs László (1954–2021) szobrászművész új, 2024 júniusában nyílt kápolnásnyéki állandó gyűjteménye – amely a Vörösmarty Emlékházat övező ligetben emelt két pavilonban, illetve a pavilonokat körülvevő parkban lelt otthonra – a művész váratlan halálát követően, a hagyatékban fennmaradt alkotások együttesét tárja a látogatók elé.

Az Országút podcastjában, a Kaptatóban ezúttal Kondor Attila festőművésszel beszélgetünk legújabb festménysorozatáról és Vertikális táj című kiállításának képeiről.

Csapóajtóként megnyíló fényes képi tér, vagy csaliként magához vonzó csecsebecsék. Az emberi kíváncsiság hiúságával bevonzott figyelmek tudatos fókuszban tartása. A tárgy pontos definiálása, megzavarva ezzel a befogadás menetét. 

Művésznek lenni számomra azt jelenti, hogy alávetem magam a művészetnek. Annak ellenére, hogy én vagyok az alkotó, egyben szolga is vagyok. A művész rejtélyes, előre láthatatlan tartalmi üzeneteknek – nevezzük impulzusoknak – is aláveti magát, amelyekről legtöbbször nem lehet tudni, hogy honnan erednek, igazi misztériumok.

Rosa Bonheur neve nemcsak nálunk, hanem hazájában, Franciaországban is jószerével ismeretlen. Pedig a XIX. század egyik leghíresebb festője volt, aki tizennégy éves korától festményeiből élt, s akinek képeiért Franciaországban, Angliában és az Egyesült Államokban is mesés árakat fizettek.

A Képzőművészeti Egyetemen 2014-ben végzett. Erasmus-ösztöndíjjal a spanyolországi Cuencai Művészeti Egyetemen tanult, szerepelt kiállításon Los Angelesben és Hongkongban is. Jelenleg a londoni Ojiri Galériában látható önálló kiállítása. Kárándi Mónikával beszélgettünk.

Máig népszerű műfaja a művészet történetének a veduta, az olyan részletes, realista festmény, grafika vagy metszet, amely egy várost vagy kisebb helységet láttat. Bács Emese a műfaj modern kori szószólója; nagyszerű megfigyelője és megörökítője a városnak, amelyben többségünk él.

A Hámos Gusztáv és Katja Pratschke alkotópáros kiállításának középpontjában a fotográfus mint fiatalember pozíciója, mozgása, látása és élettörténetként felfogott útvonala áll. Az ő története a korlátoktól való megszabadulásról, a szabadság elvesztéséről és az önfelszabadításért folytatott harcáról szól.

Három dimenzió – a test vagy tárgy szélességi, hosszúsági és mélységi kiterjedését jelenti, ami releváns címadás lehet egy plasztikákat bemutató kiállításon. Ám utalhat a tárlat három, egymástól markánsan elkülönülő szobrászművészének független irányokat jelentő útjaira és eredményeire is.

Molnár Sándor a magyar avantgárd egyik legeredetibb alkotójának, a Zuglói Kör egykori alapítójának műveiből nyílt kiállítás az Einspach & Czapolai Fine Art terében. Megszoktuk már a Hold utcai galéria tárlatainak magas színvonalát, a Kossuth-díjas festőművész esetében sincs ez másként.

Mert minden személyiségben megbújnak olyan mélységek, amelyekbe kihívás belenézni. A művész festményei segítenek feltárni ezeket a belső rejtekhelyeket.

Megtartották a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagozati díjátadóját szeptember 25-én délelőtt tizenegy órakor, a Pesti Vigadóban.

Sokszor megérinti az alkotókat a természet. Nem csoda, hiszen annyi szépséget rejt, hogy bőven van miből meríteni. Kiapadhatatlan inspirációforrása Herbert Anikó/Haniko vizuális művésznek is, fantáziáját szabadon „szárnyalni” engedi. Tárlata olyan absztrakt és figurális formák tárháza, melyek szüntelen metamorfózisban lebegnek.

Hogyan érzékeljük a világot, ha nem a képzeletünk által? Nincs olyan helyzet, amelyet objektíven, érzelmek nélkül tudnánk átélni. Életünk események sorozata, ahol minden egyes pillanatra adott reakcióink visznek előre.

Sajtógrafikus, karikaturista, autonóm művész. És benne „még sokan mások” együtt teljesítik ki egy alkotó, közéleti szerepvállaló ember arculatát. Szerényi Gábor derűsen bölcs hangú, de szarkasztikusan fogalmazó író is, és ha hívták, sokszor, sokáig volt népszerű televíziós kulturális-művészeti műsorok arca, szerkesztője.

2019 óta készít portrékat Gordon Eszter fotográfus a Jurányi Ház részére. Színházi előadások szereplőit fényképezte, amikor felkérték, hogy a havonta megjelenő plakátokhoz, leporellókhoz készítsen felvételeket. Mostani tárlata azt mutatja meg, mi marad egy képből, mire plakát lesz.

XXI. századi valódi polihisztor: képzőművész, József Attila-díjas író, költő, egyetemi tanár, biológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Géczi János tárlata nem csupán a Műcsarnok Kamaratermében látható, hanem az intézmény falain kívül is folytatódik.