vers

Fenyvesi Ottó

Lírai bűbáj

A délvidéki származású költő prózaversének szakaszai prímszámokkal jelöltek, növekvő sorban, bár, mint az életidőnk, hiába nőnek, hisz attól függetlenül is csak egyel és önmagukkal oszthatók.

Gézlapok – Lajtos Nóra versei

Kalitkányi térben és madárcsőrnyi időben – amely mégis néha tűrhetetlenül tágas – énekli meg a költőnő az egyszer voltot, a hiányt.

Szabó Palócz Attila

Őrszemek a Szaharában

A délvidéki származású szerző versében a lét elúszik, az ember mégis statikus állapotban szemlél és gondolkodik. Megáll avagy épp táborozik vagy a salátája felett töpreng.

Király László

Sókert – I. A sánta könyv

„Közelharc – tête-à-tête –, itt van minden / E szarházi század- s ezredvégen.” A 90 éves Ilia Mihályt köszöntjük az erdélyi költő és pályatárs hozzá írott versével.

A keselyű már akkor körözni kezd eljövendő prédája fölött, amikor az még él, ám látható, hogy vége lesz. Arra vár. A 70. születésnapjára a költő ezt a vég bizonyosságát hirdető szimbólumot választotta verse központi alakjául, miközben rossz közérzetét írja le, még útja közben, a korban, ami neki adatott.

Kanyargós pillanat – Egyed Emese versei

A kolozsvári születésű költőnő két versében az emlékezésé a főszerep. Bartos Katalint idézi meg, majd hétköznapi, ám erős, plasztikus képekben mutatja meg egy álomszerűvé fényesedett túra hosszú pillanatát.

Acsai Roland

Zalán Tibor születésnapjára – Acsai Roland verse

A 70. születésnapját ünneplő Zalán Tibort köszönti a költő személyes hangvételű szonettjével.

Boldogh Dezső

Debussy – Boldogh Dezső verse

"hívásra várni véletlen szerepben / két halál közt sovány előleg" – Debussy, a világhírű tizenkilencedik és huszadik század fordulóján élt zeneszerző ihlette a költő versét, melyben az egzisztencia esetlegessége, a lét külső-belső erők általi befolyásoltsága egyszerre tükröz bizonytalanságot és harmóniát.

Szeder H. Réka

Helyek – Szeder H. Réka verse

A hely, ahol minden ima tárgya materiális, és ahol az emberek eltűnnek és senki sem emlékszik rájuk. Íme a vers tartalma és lokációja egyben, amely, ha úgy vesszük, intelem is.

Zsille Gábor

Menü – Zsille Gábor versei

Nagy elődöket idéz meg a költő két verse, de kétféleképpen. Kazinczy hársfáját érintve íveli át az időt a tó partján, ahol annyit merengett, majd Petőfit és Jókait vetíti elénk plasztikusan, vacsora közben, míg előbbi egyik kevesek által ismert, kedvenc ételét fogyasztja.

Székelyhidi Zsolt

Új kövek – Székelyhidi Zsolt versei

A költő készülő kötete, amelynek három versét olvashatják most, egyfajta eltávolodás jegyében születik az előző könyve, a Jelenések költeményeinek „sűrű” Istenkeresésétől: nyitás, mégpedig az ember felé.

Bence Lajos

Miért ne lehetne? – Bence Lajos versei

A szlovéniai magyar költő verseiben a magánélet időnként már emlékké vált, váló tárgyai bomlanak lírává, de maga „a mindent beárnyaló, elsimítóan jótékony és átkos csönd” is beszél hozzánk.

Részecske és hullám – Vitéz Ferenc versei

A debreceni költő verseivel Italo Calvino olasz író és Carlo Rovelli kortárs olasz elméleti fizikus, a hurok-kvantumgravitáció kutatója előtt tiszteleg.

Megtanultam – Hegedüs Katalin verse

Civilizált, fegyelmezett életünk a kor kötelező tudásainak halmazaként is felfogható – kellenek, hogy éljünk, hogy elboldoguljunk eben a világban. A szerző ezt, mint ballasztot éli meg, pin kódokkal teli elmével vágyakozik mindezek hiányára, ami talán a szabadság.