Kvintett
1
Az élet félbe vágva, mint stelázsiban
hagyott cipó, melynek aljára nagyanyám
keresztet karcolt, pedig tudhatta volna:
a kereszt nem csupán jeltest, hanem jelentés.
2
Érzek lüktetni-sajogni bennem
egy-egy hexametert, utat a gyökerekhez,
együtt lélegzik bennem Psyché és Mária, nyelvem
ógörög, latin, ómagyar: út a kezdetekhez.
3
Hiányzik a szecskaszag-otthon,
A kapcába tekert csillagos égbolt.
Levesszűrőn átfolyó gyermekkorom.
Csizmatalpon hétmérföldes vérfolt.
4
Kalitkányi térben és madárcsőrnyi időben,
ha keresztül emelne vállán az Isten,
egy jó könyvért feladni magunkat a jövőben:
ez az, amiért egy falevél egy pad szélén megzörren.
5
Amikor az ember egy kvintettben játszik,
tudja, nem csak ő van, hanem még négy másik,
s amikor nyugvópontra ér a darab,
elhiszi, hogy szabad akaratából lett öleb és rab.
gézlapok
olyan a gézlap
mint egy akvarell festmény
átvérzik rajta
minden mi fontos
azt mondaná anya ha
élne kislányom
átvészeled majd
ezt is ahogyan a töb
bit csak szorítsd jól
meg a kezemet
hajtsd szépen az ölembe
a fejed s közben
én eldúdolom
a kiskecelányomat
meg azt is monda
ná anya hogy o
lyan a szerelem mint a
hirtelen felke
rekedő vihar
tajtékzik és tombol s ha
elül maga u
tán hagyja a vi
harvert sörpadot... apát
látom amint nagy
zöld foteljében
cigarettát éget a
kartámlába úgy
szundít el de ezt
anya észreveszi és
akkor kitör a
veszekedés de
apa is azt mondaná
majd elmúlik kis
lányom a kötés
alatt majd egyszer csak visz
ketni kezd a seb
azt hiszem már gyó
gyulóban a szerelmünk
mert az nem lehet
hogy csak úgy elmenj
a búcsú lehet könnyes
a búcsú lehet
végleges csak az
fáj nagyon amikor a
sebbe ragadt géz
kötést feltépjük
mint gyantacsíkot a hó
naljban így leszünk
kárásznellik és
takarósanyik bűnök
és bűnhődések
félek elvérzek
egy reggelen és te nem
leszel akkor majd
mellettem pedig
nem is olyan nagy dolog
az az érvágás
