7
Csókolom. Benne vagyok a csatolmányban. Legyen elég ennyi: a tegnap éjszaka sem telt szomorúan. Álom és valóság között ficánkoltam egy lehetfinom pókhálóban, a legvidámabb derű és a leghidegebb tartózkodás között. Agyamban réginél is régebbi emlékek másolódtak egymásra. Az aktuális álom csak megszilárdította fajsúlyukat. A boldog felejtés közepette nyakamba folyt a nyálam.

11
Leltárba veszem azt, ami még van: napkelte, napnyugta, egy letört ágú barackfa, vérszívó denevérek a templomtoronyban, a konyha ablakában muskátlik, egy üres telefonfülke, holnap talán belé költözik valaki?
Továbbá: üres gyufásdobozok, félig szívott cigaretták, öngyújtók – már nem gyulladnak, ruhákkal teli szekrény, dohos levegő. És egy friss vízről álmodó korsó.

13
Igazándiból az jár a fejemben, hogy ma, szeptember tizenharmadika, péntek van, ha gondoljátok, figyeljetek oda: lesz, akinek majd szerencsét hoz ez a nap, bőven lesz, akinek nem. Én például ma bal lábbal keltem ki az ágyból, most az egyszer megfigyeltem, jobb később, mint soha! És azt is tudom: aki másnak vermet ás, maga esik bele!
Írjunk még ilyeneket: a fókuszt a végtelenre állítom!

17
Csókolom. A képernyőn semminek sincs vége. Lehallgatnak, és be vagy kamerázva. Fragmentumok között tévelyegsz, botladozol. Bolyongsz és bolyongsz. Céltalanul. Egyre mohóbban keresel valamit. Átsiklasz a részletek fölött, ezt kéri tőled a lényeg, melyről egyre kevesebbet tudsz mondani. Mert „több dolgok vannak földön és égen, Horáciusz, mintsem bölcselmetek álmodni képes”.

19
Őszelő veszi kezdetét, állunk a Göncölnek dőlve. Fejemet nyugtatnám térdeden. Az idővel együtt megőszült mind a hajunk. Miért futkos a hátamon az hideg, az öröm? Jó volt az Úr templomától ide vezető út.

23
Zürich, Wiedikon, Enge, Wollishofen, Kilchberg, Rüshclikon, Thalwil. A vonat érkezéséig még van idő, de már alig. Van még egy karéj az égből, délutánra talán kitisztul. Van még egy darab svájci csokoládé, egy darabka a legmélyebb titokból: kallódó prímszámok.

29
A tó partján mozdony fut, viszi a hegy oldalát, a lankákat, a szőlőtőkéket. Viszi a mézbe mártott hajfürtöket, száguld a napfényben fürösztött dús keblekkel.

31
Idegen város ablakából szemlélni a fényeket. A cérnaszálon ereszkedő ködöt, az arcunkon végigfolyó esőt. Mennyire más most a Zürichi-tó. És mégsem, inkább: Karakószörcsök, Pornóapáti, Homokbödöge.

37
Az erdő fái között már a citromsárga ősz terpeszkedik, zúzmara csillog a leveleken. Holnap talán álomba zuhan a táj. A vízen suhan egy árbocát feszítő vitorlás. Aztán néha majd újra virrad, reggeledik. Néha kotyog a víz, kávé csepeg a csészébe. Kisszünet, nagyszünet, neked nem jár nosztalgia! Nézegesd csak a kopár csontokat. Újévkor disznó vére csöpög a tálba. Mondjunk még ilyeneket.

41
A javallat: délután egy órát aludni, kerülni az izgalmat és a puffasztó ételeket, a vérnyomást emelő terhelést. Jó lenne eljutni a hetvenig. Itt van, karnyújtásnyira csak.
Tegnap bement a kórházba a leleteiért, fel kellett menni a harmadik emeletre. Vérkép, röntgen. Életkornak megfelelő. Nem jobb, nem rosszabb. Milyen legyen egy hetven éves ember lelete?: a koronanáriák szűkülnek, az érfalak már nem olyan rugalmasak, a szívöböl elsimult, a bal oldala egy kissé nagyobb, a felvételen a kezdődő tüdőtágulás világos mezője, lezajlott fertőzések meszes nyomai.
A kamrában egy sercegő bakelit, egy összekarcolódott zeneszám: két magányos szív keresi egymást az esőben, a dallamok között.

43
Csókolom. A karmonádlit majd be tetszik pácolni, ugye?: só, ecet, mustár, olívaolaj, fekete bors. Előételnek: húsos palacsinta vegyes gyümölcsmártással. Erre az ízre határozottan emlékszik. Boldog, mert holnap indul Párizsba, ahol majd megtudja: mindenki hülye, csak ő a helikopter.

47
Török kávét ivott. Feje felett éppen elrepült egy nikkel szamovár, és akkor hirtelen átvillant az agyán: Bridge Over Troubled Water, Drina, Neretva, Tyuprija. Mehmed pasa Sokolović, Omer pasa Latas, a karóba húzott Radiszáv. Múltba vezető ösvények: minimum Rock and Roll. Kicsit később eszébe jutottak azok az idők, amikor kiugrott a szürrealizmusból, és lement undergroundba. Szépen lassan beszélt, érthetően. Majd elindult lefelé egy foghíjas sötét csigalépcsőn, az alagsorba érve feltette a lemezjátszóra a Galántai táncokat.

53
A vissza nem térő évekre rázúdul a hurrikán: a kisbíró augusztusban halt meg vérhasban, ugyanakkor a főmérnök úr felesége koraszült. Egy Kondorosi nevű fiatal huszár beúszott Abbáziánál a tengerbe, s öt perc múlva szívgörcsöt kapott. Holtan húzták ki. Állítólag valami bosnyák törzsfőnök megátkozta, mert disznóhúst kevert a mohamedán munkások ételébe. Szálem alejkum.