Debussy
I.
Mit mond a tenger
egyetlen beszédem
csak ujjgyakorlat ne számíts másra
a világot még ésszel épp felérem
még hajszol egy bolygó haladása
a hajnal itt a legszebb évszakom
a tegnap kozmosza kipereg elméből
hol a jelen és hol egy emlék-öl
csak az istenek de én nem tudhatom
hogy kivé lettem többé nem értem
ki szült meg ki oldotta le gúzsom
mikor a világra hulltan leértem
és nem kellett
szellemekkel háborúznom
II.
Mindig feltámad
kattog jelbeszél
az égi kocsmazsongást így fülelte
hátha felvillan úgy őrizte benne
és újra övé lesz majd a rejtek éj
és csillagpályák szelíd vak fegyelme
bizonyság egykor volt szerelmekért
egy sosemvolt táj az éden kertje
kerub nem őrzi ember nem hagyta el
csak felejtés vonta rá bűvkörét
néhány gonosz isten ha fáit rengeti
hullámaiba veszve ő már nem felel
életálma is csak zagyva jelbeszéd
mit mond a tenger
tükre elfedi
III.
Pattan a húr a test
kár buzogni múlni
a fénytől egyszer mind visszaretten
ne számláld akkor mennyi hull ki
az ég alatt árván szeretetlen
közlegények az áramló seregben
fakó földjein a teremtőnek
hívásra várni véletlen szerepben
két halál közt sovány előleg
és minden emlék újra megfogan
embriónyi élet mégis öröklét
és felszippant a színezüst folyam
a lebukó nap a vörös láthatár
egy szabad lélek választotta sors
a pillanat ős-ölén görög szét
az űrből épül és bezár a vár
és hiába emlékekkel zsarol
