Részecske és hullám

Ha egy

téli utazó szemében éjszaka.
kéklő habok, állomás szaga.
tompa titkok, kitalált kések.
vérző igék, örvénylő fészek.

fészek szagú a tompa éj.
téli állomások vérzenek.
szemedben örvénylő igék.
kések hegyét darálja szél.

kéklő szélben kitalált fészek:
habzó titok a tél szemében.
éjszakai igék a tompa fények –
az állomások már az égben.

a habzó éj szaga: mint a téli vér.
a tompa kések szemedben igék,
utazó fények. örvénylő égi kék –
az állomáson kis csillagcsibék.

csillagos telek, titkos utazók;
kitalált szemekben vérzik a szél.
igék tojása üvegfészek alján –
kések között örvénylő hajók.

téli állomás: vérző égi fészek.
kitalált igék: habzó tompa éjek.
ha egy utazó szemébe vág a szél,
csillag torkába alvad éji ének.

ha egy téli éjszakán egy utazó,
ha a vonat meg sem érkezett,
ha szemébe csókol egy üveghajó,
meg se történt a megtörténhetett.

(Hommage à Carlo Rovelli)

Fúzió

Kavics vagyok, te a tó vagy.
Beléd dobott a parton játszó kisgyerek.
Átváltoztunk e fúzióban.

Létünk immár állandó „béta-bomlás”:
hullámainkban Isten arca is más –
egyszerre láthatatlan, s mint a fény: remeg.

Egyszerre

Nem benned és nem bennem.
Mindkettőnkben egyszerre.
Sehol sem és mindenhol.
Össze vagyunk rendezve.

Nem élet és nem álom.
Folyton táguló határ.
Csak egy örök Gondolat.
S a Kezdetben nincs halál.