vers

Király László

Sókert – I. A sánta könyv

„Közelharc – tête-à-tête –, itt van minden / E szarházi század- s ezredvégen.” A 90 éves Ilia Mihályt köszöntjük az erdélyi költő és pályatárs hozzá írott versével.

A keselyű már akkor körözni kezd eljövendő prédája fölött, amikor az még él, ám látható, hogy vége lesz. Arra vár. A 70. születésnapjára a költő ezt a vég bizonyosságát hirdető szimbólumot választotta verse központi alakjául, miközben rossz közérzetét írja le, még útja közben, a korban, ami neki adatott.

Kanyargós pillanat – Egyed Emese versei

A kolozsvári születésű költőnő két versében az emlékezésé a főszerep. Bartos Katalint idézi meg, majd hétköznapi, ám erős, plasztikus képekben mutatja meg egy álomszerűvé fényesedett túra hosszú pillanatát.

Acsai Roland

Zalán Tibor születésnapjára – Acsai Roland verse

A 70. születésnapját ünneplő Zalán Tibort köszönti a költő személyes hangvételű szonettjével.

Boldogh Dezső

Debussy – Boldogh Dezső verse

"hívásra várni véletlen szerepben / két halál közt sovány előleg" – Debussy, a világhírű tizenkilencedik és huszadik század fordulóján élt zeneszerző ihlette a költő versét, melyben az egzisztencia esetlegessége, a lét külső-belső erők általi befolyásoltsága egyszerre tükröz bizonytalanságot és harmóniát.

Szeder H. Réka

Helyek – Szeder H. Réka verse

A hely, ahol minden ima tárgya materiális, és ahol az emberek eltűnnek és senki sem emlékszik rájuk. Íme a vers tartalma és lokációja egyben, amely, ha úgy vesszük, intelem is.

Zsille Gábor

Menü – Zsille Gábor versei

Nagy elődöket idéz meg a költő két verse, de kétféleképpen. Kazinczy hársfáját érintve íveli át az időt a tó partján, ahol annyit merengett, majd Petőfit és Jókait vetíti elénk plasztikusan, vacsora közben, míg előbbi egyik kevesek által ismert, kedvenc ételét fogyasztja.

Székelyhidi Zsolt

Új kövek – Székelyhidi Zsolt versei

A költő készülő kötete, amelynek három versét olvashatják most, egyfajta eltávolodás jegyében születik az előző könyve, a Jelenések költeményeinek „sűrű” Istenkeresésétől: nyitás, mégpedig az ember felé.

Bence Lajos

Miért ne lehetne? – Bence Lajos versei

A szlovéniai magyar költő verseiben a magánélet időnként már emlékké vált, váló tárgyai bomlanak lírává, de maga „a mindent beárnyaló, elsimítóan jótékony és átkos csönd” is beszél hozzánk.

Részecske és hullám – Vitéz Ferenc versei

A debreceni költő verseivel Italo Calvino olasz író és Carlo Rovelli kortárs olasz elméleti fizikus, a hurok-kvantumgravitáció kutatója előtt tiszteleg.

Megtanultam – Hegedüs Katalin verse

Civilizált, fegyelmezett életünk a kor kötelező tudásainak halmazaként is felfogható – kellenek, hogy éljünk, hogy elboldoguljunk eben a világban. A szerző ezt, mint ballasztot éli meg, pin kódokkal teli elmével vágyakozik mindezek hiányára, ami talán a szabadság.

Kókai János

Badacsony Balladája – Kókai János verse

Kókai János balladái távolról Villont idézik, visszatérő refrénjeikkel, amik hirtelen tágítják és emelik el a fölöttük írtakat az aktuális, idilli vagy szomorkás, egyszerű, ám érzékletesen leírt élményektől: jelen esetben egy borozást a Badacsonyon.

József Attila

És keressük az igazságot

A költészet napja hagyományosan egyik legnagyobb költőnk, József Attila születésnapja. Száz évvel ezelőtt az igazságkeresésről írt versével emlékezünk meg róla.

Bodosi György

Csoda-magyar – Bodosi György verse

A pécselyi kötődésű költő versében tisztelettel és csodálattal emlékezik meg Kőrösi Csoma Sándorról, a nagy vándorról, aki a magyarság eleinek nyomába eredt és megalkotta a tibeti-angol szótárat is.

Kégl Ildikó

A hullámok természetéről – Kégl Ildikó verse

A miskolci kötődésű költőnő versében nő ír a nőhöz: a szerző a nagy elődöt, Virginia Woolfot szólítja meg. Tavaszi vers egyúttal, a halál és a március oppozíciójával, mely nem szorul magyarázatra, csak megértésre.

Határok – Tibély Orsolya két verse

A fiatal szerző, bár nem bújik ki a bőréből, mégis mentes marad az úgynevezett női irodalomtól. Látásmódja a kortárs, szenzibilis személyé, aki megfigyel és szintetizál, elvonatkoztat és – mintegy mellékesen – költészetet hoz létre.

Ártatlanság köntösében... – Vörösmarty Mihály újévi verse

Köszöntjük a költővel együtt minden kedves olvasónkat az új év, 2024 beköszöntével!

Petőfi Sándor

Karácsonkor – Petőfi Sándor verse

2023 utolsó hétfője egyúttal a bicentenáriumi Petőfi-hétfőink végetérte is, pont karácsony első napján. Stílszerűen a költő karácsonyi versével köszönünk el.

Sajgó Szabolcs

lettél test mindörökké – Sajgó Szabolcs verse

„...ígéred és hozod mit valaha reméltünk mind" – A jezsuita szerzetes költő verse különösen időszerű most, karácsonykor, az Úr születésének ünnepén.

Petőfi Sándor

A téli esték – Petőfi Sándor verse

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. December van, karácsony közeleg, e vers pedig megidézi nekünk a korabeli telek hangulatát.

Petőfi Sándor

Ki gondolná, ki mondaná... – Petőfi Sándor verse

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Ebben a versben a költő rácsodálkozik, hogy a halállal teli, kopár csatamező micsoda ellentétben áll a harcok múltán kizöldült, békés tájjal.

Petőfi Sándor

Pacsirtaszót hallok megint – Petőfi Sándor verse

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. E költeményben a harcok szünetében felhangzó pacsirtaszó idézi fel benne a szerelem és költészet békéjét.

Petőfi Sándor

Bizony mondom, hogy győz most a magyar...

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. 1849-ben született a vers. Petőfi bizakodik, mert végre, úgy véli, egy akaraton van a nemzet.