Arról, hogy milyenre szeretné csinálni a versét

Csak tudnám olyan szépen megcsinálni
a verset,
mint ahogy télen szánok csengői
csilingelnek.

Ahogy parasztok aratnak, büszkén,
biztos és ősi
mozdulatokkal, amely a munka
örök emlékezetét őrzi.

Ízesre szeretném csinálni. Oly
kívánatosra,
milyenre forró zsírban pirul
a szalonna.

Porból – szemétből csak úgy tudnám
összeszedni,
ahogy a fecske a fészket szokta
megremekelni.

Számítón, ahogy a gondos színész
minden este
kikészíti magát a fontos
szerepre.

És őszintén, ahogy élte után
kinyúlva
földben férgek közt fekszik csak a test.
A hulla.

(1950)

 

Az öröm szavai

I.

Az öröm szavait
meg kell találni,
mint sötétségben
a világosság gombját.

Mit az éjfél kettészel
össze kell rakni
a legszebb szerelmet,
az idő tagjait.

Melledhez érek.
Egy itt a kezdet
a végződéssel.

Nem csörömpölnek
az öröm szavai.

 

II.

Az öröm szavait
nehéz megtalálni.
Könnyebb szeretőre,
vagy kincsre akadni.

El kell előbb tévedj
a hang erdejében.
Koldusok szájából
kell kikéregetni.

Egyedül ő kerek,
puha, fényes, igaz.
Egyedül ő a jó.

Nehéz kimondani
az öröm szavait.

(1962)

 

Rege

Mikor a sok bogár még nem jutott ki lárváiból a fényre.
Mikor a virágok színtelen feküdtek a mag sírbelsejében.
Mikor a madarak nem írtak tollakkal íveket az égre.
Mikor az emberek, mint a sziklák, nem fakadtak lágy dalra s nevetésre,

Még nem ismertelek téged.

(1961)

 

Holdfény

Kék dombokon bolyong a holdfény.
Rigó lennék, vagy csalogány még.
Zöld réteket kaszál a holdfény.
Vetett ágyadban rádborulnék.

(1963)

 

Lassan tíz éve

Év lassan tízszer fordul újba át,
hogy láncán tart már e kedves vidék.
Gyűrűt húznak gyűrűikre a fák.
Zord tél váltja a nyári nap hevét.

Zádor, Derékhegy, Fecskefark borát
iszom, Nyálóhegyét és Fenyvesét.
Pincéjéhez ki meghív tíz barát.
Tíz küldi hozzám teli üvegét.

Öröméből oszt. Mert kínzó baját
elvettem, igyam ízes nedüjét!
Nem raktam szöllőt, nem fogtam kapát,
az a pincém, hogy tart s becsül a nép.

Késleltettem a halált, más csodát
nem tettem. Óvtam épek erejét.
Derűt érzek míg hallom, mint a fák
halk susogását, ifjak tüdejét.

(1963)