Egyensúlyoz a nincs

Itt állok az ablakban,
és nézem a gyepet,
mi tegnap lett lenyírva:
issza a cseppeket.

Az eső egyre hullik,
szürkébb most a fenyő,
tovább etet a fecske ‒
e nap feledhető.

Feledhető és mégsem,
a tóban senki sincs,
s a szárítókötélen
egyensúlyoz a nincs.