Számos nemzet zászlaja lobogott a gyertyák tízezreitől megvilágított Andrássy úti tömegben, a régi-új eucharisztikus himnusz fohásza szellemében az egyetemesség élményét adva résztvevőknek és világszerte nézők millióinak: „Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet”.

Bár az evangélium kétezer éve erre buzdít, a testvériség még messze van a megvalósulástól. Az oltár kenyerében és borában, a világot újjáteremtő Lélek erejével köztünk élő Jézus ki akar szabadítani önzésemből, embertársaink elfogadására, szolgálatára.

Meghívlak, ebédeljünk együtt! Minden meghívás megtiszteltetés. Azt hívom meg az asztalomhoz, akivel közösséget vállalok. A közös asztal nem egyszerűen a gasztronómia helyszíne. Annál sokkal több.

Amikor a hatalom megszerzése és megtartása érdekében feszültségek támadnak a társadalomban, különösen is fontos a keresztények higgadt, józan, felelősségteljes jelenléte. Az egyház nem hivatkozhat soha politikai pártra, egyedül az igazságosság s a béke megvalósítását támogathatja.

Az életemet nem a szabályok miatt kell formálnom; úgy kellene élnem, hogy az alapján meg lehessen írni a szabályokat. Fontosak a korszerű ismeretek, de gyermekeinknek elsősorban ezt az élettapasztalatot, példát kell átadnunk. Különbséget tenni jó és rossz, igaz és hamis között.

Szent István király ország- és egyházszervező munkájának szilárd alapja az az értékrend volt, amelynek lényege az áldozatvállalás, mások életének szolgálata, a családi, vallási, kulturális, nyelvi közösség és a meggyőződés, hogy nem élhetünk csupán pillanatnyi érdekeink szerint.

Harminc évvel ezelőtt látogatott először hazánkba II. János Pál pápa. Országjárása során mindenütt ünneplő tömegek várták a lengyel egyházfőt, aki, mint üdvözlőbeszédében mondta, „aki szól hozzátok, honfitársatoknak tekinti magát, részt vesz a ti sorsotokban”. A rádiós közvetítésekben közreműködő bencés szerzetes idézi fel személyes emlékeit.

Nagyboldogasszony ünnepén fülembe cseng a gregorián dallam: „Signum magnum apparuit in caelo…” Nagy jel tűnt föl az égen, egy asszony, akinek ruhája a Nap, lába alatt a Hold, feje körül tizenkét csillagból korona… (Jelenések könyve 12,1)

„Én vagyok az égből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” (János evangéliuma 6,50–51)

Országjárásra és időutazásra indul az Országút. Szerzőnk, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium korábbi igazgatója, tihanyi emeritus perjel,  gyermekkora varázslatos világát, a Kisalföld egyik kedves kisvárosa, Kapuvár 20. század közepi életét mutatja be. 

Bevonulás… Nem magányosan, hanem úgy, hogy mások is látják. Vannak, akik várják. Vannak, akik félnek tőle. Vannak, akik számára ünnep. Sokan nem értik, mi történik. Még többen vannak, akik pedig félreértik.