Az az életstílus, amit Jézus kíván a tanítványoktól más, mint amit megszoktunk. Jézus valami egészen mást kér. Megjelöli a célt: bejutni a mennyek országába. Nem politikai országról van szó, egészen másról. Egy új világról, amelyben az ember megtapasztalhatja a teljességet, azt az otthonosságot, azt a békességet, amelyet ez a világ nem képes megadni.

Az írástudók és farizeusok igaz voltát felülmúlni: Jézus ezt kívánja a tanítványoktól. Ez azt jelenti, hogy

nem elég az előírások teljesítése. Nem elég ismerni a törvényt. Sokkal többről van szó, olyan követelményről, amely elkötelezettséget, odaadást,

igaz életet kíván. (Mt 5,17–37)

Ki az igaz ember? Aki nem képmutató. Aki meri vállalni önmagát. Aki nem elégszik meg azzal, ami van. Aki szeretné meghaladni önmagát. Ahogy Sík Sándor írja: „Ne tűrj megállni az ostoba van-nál, / s nem vágyni többre csöpp mái magamnál.” (Ments meg Uram)

Jézus szembeállítja a régi törvényt az Isten országa követelményeivel. Egészen természetes, hogy életet kioltani senkinek sincs joga. Napjainkban különösen is égető és sürgető ez a követelmény, amikor a világ több részén is kíméletlenül gyilkolják egymást az emberek vélt vagy valós igazságuk tudatában. És nem látni az öldöklés végét. Jézus többet kíván: aki Jézushoz akar tartozni, annak át kell alakítania lelkületét.

A gyűlöletnek nincs helye az Isten országában.

Gyilkolni nem csak fegyverekkel lehet. A megvetés, a másik ember semmibevétele, peremre szorítása, a becsületébe való belegázolás – teljesen mindegy, hogy akár valamelyik párt színeiben próbálja is képviselni bárki az érdekeit – embertelen, elítélendő.

Karaktergyilkosságról beszélünk: tele van a sajtó – legyen az úgynevezett jobboldali vagy baloldali – mások lejáratásával.

Az én diákkoromban még alig volt ismerős az a fogalom, amit manapság gyűlöletbeszédnek nevezünk.

Ki jogosít föl arra, hogy belegázoljak a másik ember becsületébe? Nem kell egyetértenem mindig mindenkivel. Lehet más a véleményünk, akár az élet lényeges dolgaiban is. De ahhoz senkinek nincs joga, hogy a másik embert megalázza. Veszélyes ez, nagyon is veszélyes abban a világban, amelyben minden kijelentésnek, minden állásfoglalásnak politikai felhangja van. S ha ráadásul ezt még egyesek magukat kereszténynek álcázva teszik, ártanak magának a kereszténységnek is. S nagyon távol állnak attól, hogy az Isten országának ügyét képviselnék.

Egy férfi és egy nő szeretetkapcsolata szent (a szerző fotói)

Jézus folytatja a sort: a gyilkosság után a paráznaságról beszél. Világos, hogy a házasságtörés bűn. Egy férfi és egy nő szeretetkapcsolata szent. A házasság szent. A házasság az alapja minden stabil társadalomnak. Az úgynevezett szexuális forradalom megpróbálta kiirtani a köztudatból az emberi életnek ezt az egyik legfontosabb elemét, amely nélkül nincs jövője egyetlen társadalomnak sem.

Közösségellenes, társadalomellenes minden cselekvés, minden megnyilvánulás, amely megpróbál zavart kelteni a természet rendje ellen,

és a szexualitást öncélúvá teszi.

A médiában annak van hírértéke, hogy az úgynevezett celebek, hírességek hogyan, mikor, kivel szakítottak, s hogyan, kivel, mikor kerültek „bensőséges” viszonyba. Nem szabad fölösleges, idejét múlt maradványnak tekinteni a családi életet, a stabil párkapcsolatot. Meg kellene tanulnunk tisztán, őszintén beszélni az emberi életnek erről a nagyon fontos eleméről, és nem szabad a férfi és a nő kapcsolatát árucikké silányítani.

Celebek, hírességek...

Van Jézusnak még egy nagyon határozott kívánsága. A hazugság minden formáját egyértelműen elítéli. Elítéli a hamis esküt. Felszólít, hogy amire azt mondom, hogy igen, az legyen igen, amire azt mondom, hogy nem, az valóban legyen nem. Igazság, igazmondás nélkül élhetetlenné válik a világ, a hazugság tönkreteszi az emberi kapcsolatokat, ellehetetleníti a társadalom életét. Ahol hazugságot tapasztalunk, ott jelen van a gonosz a világban.

Legyen minden az, aminek mondják. Ne csapjunk be senkit.

De ne csapjuk be önmagunkat sem. Legyen bátorságunk, hogy szembenézzünk saját magunkkal.

Legyünk képesek elismerni hibáinkat, gyengeségeinket, bűneinket. De merjük vállalni azokat az adományainkat is, amelyeket azért kaptunk, hogy szolgáljunk velük.

Nagy kihívás minden keresztény számára, hogy ne ússzon az árral. Mert a most erőszakosan terjeszkedő új világban nem a jézusi alapelvek határozzák meg az életet. Hűségben, konfliktusokat is vállalva párkapcsolatban élni, holtomiglan-holtáiglan: idegen a mi világunk gondolkodásától. Miért ne gyilkoljak, ha az számomra valamiféle előnyt jelent? A másik élete nem számít: én vagyok a középpontban. S ha a másik korlátozná az én szabadságomat, bármilyen eszköz megengedhető, hogy érvényesüljek.

Hűségben, holtomiglan-holtáiglan

Élvezd az életet, mert tied az élet. Ne szóljon bele senki más. Lassan oda jutunk, hogy a hűtlenség a párkapcsolatban egészen természetes: saját szabadságomat élem meg, és szembefordulok egy letűnt világ ósdi, elavult erkölcsi rendjével. Hazugság nélkül élni: kemény kihívás mindenki számára. Igazmondónak lenni, vállalni a véleményemet megint csak távol áll az új világrendtől, amely magával sodorna mindenkit.

A kereszténység értékrendje teljességgel idegen mai világunktól.

Keserűen tapasztaljuk, hogy a keresztény hagyományú, a keresztény kultúrával rendelkező nemzetek mennyire ki vannak téve a szekularizálódás, az elvilágiasodás veszélyének. Többről van szó, mint egyszerűen a hagyományok és az értékrend elhagyásáról. Egy mindenre, mindenkire kiterjeszkedni óhajtó diktatórikus ideológiai rendszerről van szó, amely nem a közösségnek ígéri a földi mennyországot, mint a bolsevik diktatúra, hanem az egyénnek, az individuumnak ígéri a felszabadítást, a felszabadulást mindenféle kötöttség alól.

Úgy gondoltuk, hogy magunk mögött hagytunk egy lélekgyilkos, totalitárius, diktatórikus, Istent ismerni nem akaró rendszert. Más formában, tetszetősebb alakban, behízelgő módon jelen van mégis a világban.

Néven is nevezhetjük: az egyén szabadságát mindenek fölé helyező szabadosság,

amely távol áll a szabadság, egyenlőség, testvériség alapelveitől is.

A jézusi felszólítás azonban ma is él, ma is érvényes. Az Isten országáról, a mennyek országáról van szó, amely nem akarja eltéríteni az embert attól, hogy emberibbé tegye a világot. Csak másként, tisztábban, úgy, hogy nem szakítja ki magát a nagy egészből, és nem imádja ennek az új világrendnek a bálványait.