Ünnepnapjaink, régi szép adventi szokásaink vásárivá üresednek. Eszközeink tökéletesednek, a célok azonban egyre homályosabbak. Amikor a céltalan rohanásban elmagányosodva magunkba zárkózunk, jusson eszünkbe: Jézus ma is szállást keres, befogadást a szívünkbe.

Jézus országának mindenki polgára lehet, aki örömhírét elfogadja, törekszik az igazságra, a békére és az örömre. Abban a világban, amely a hatalom birtoklását tartja fontosnak, mindnyájan hozzájárulhatunk, hogy őszintébbek, igazabbak legyenek az emberek.

Őszidőben, s életünk alkonyán fogékonyabbá válunk az elmúlás gondolatára. Semmilyen emberi alkotás nem örök, mégis vágyakozunk arra, hogy ne pusztuljon el minden. Jézus el nem múló igéi az önfeláldozás útján vezetnek az örökké tartó életre.

Az előnyös látszat kedvéért hajlamosak vagyunk becsapni akár önmagunkat is. Az álságos szerepjátszás, a képmutatás megmérgezi kapcsolatainkat, tönkreteheti közösségeinket. Hazugságra építeni életet, családot, társadalmat nem lehet.

Halottak napja táján keményebben érint meg saját mulandóságunk ténye. Jézus azt akarja, hogy embertársunkat úgy szeressük, mint önmagunkat. Az ő rendelései szerinti élet az egyetlen mód, ami az elveszett Paradicsom után sóvárgó ember számára megnyugvást jelenthet.

Elment az Asszony, aki nem játszott szerepet, aki egyformán önmaga volt a belga királyné társaságában vagy tihanyi szomszédasszonyokkal beszélgetve. Néhai köztársasági elnökünk hű társa, támasza. Az elesetteket határon innen és túl anyai jósággal segítő ember.

Az élet zűrzavara néha elvakít. Hagyjuk, hogy elvakítsák szemünket látszatigazságokkal, hogy elveszítsük a megkülönböztetés képességét. Van-e bátorságunk a jerikói vak Bartimeussal kiáltani: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam! Van-e bátorságunk segítséget kérni?

Számítás nélküli áldozatvállalás híján üres az élet, hideg a világ. Önként vállalt odaadásunk nem megköt, hanem fölszabadít, értelmet ad az életünknek. Rajtunk múlik, hogy szolgálatunk által több lesz-e a világban az igazságosság, a béke és az öröm.

A nagy vagyona miatt a Mester mellett dönteni képtelen bibliai gazdag ifjút ugyanaz kínozta, mint a polgári jólétben megnyugvást nem lelő költőt. A teljességhez nem elegendő a birtoklás. Az élet megoldása: elengedni, nem ragaszkodni a mulandó kincshez.

A házasság, a család stabilitása közügy, nemzeti ügy. Ha a társadalom alapsejtje beteg, beteg az egész társadalom. A legtöbb, amit egy gyermek az életben kaphat, az őt vállaló és szerető, egymáshoz hű szülők, akik el nem hagyják egymást semmiféle bajban.

A világosság és a sötétség harca állandóan jelen van a világban. Jézus megalkuvás nélküli követést vár el tanítványaitól. Ellene mondunk-e a sötétség csábításának? A mindenkori szélirányhoz igazodva élünk, vagy vállaljuk a konfrontációt is meggyőződésünkért?

Nehéz kiszakadni kisszerű gondolkodásmódunkból. Mindenkiben ott él a hiúság. Szeretünk méricskélni. Kitűnni a többiek közül. A Jézus által ajánlott szűk út a szolgálat útja. Ő maga ad rá példát: „ …ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.” (Mk 10,44)