Nem a közös jogrend, nem a közös védelmi rendszer, nem a közös gazdasági szervezet tesz bennünket európaivá, hanem az az értékrend, amely Szent István államszervező műve révén a mi örökségünkké is vált, s amit az elmúlt évtizedekben Európa-szerte oly könnyen elherdálnak.

Gyakran úrrá lesz rajtunk a kétely, reménytelennek látjuk a családunk, nemzetünk életét. Nehezen vesszük észre, hogy Jézus ma is jön felénk: Ne féljetek! Amikor ellenszél fúj, az igaz értékeket lesöprő világméretű vihar, bátran rá kell hagyatkoznunk a bennünket szolgálatára hívó Úrra.

A Balaton irtózik attól, ha át akarjuk formálni, ha nem óhajtjuk tudomásul venni az ő természetét. Talpra kellene állítanunk a világot, amit mi magunk állítottunk fejtetőre. Hol véletlenül, hol tudatosan. Mert úgy gondoltuk, hogy mi az urai vagyunk ennek a világnak.

A magaslatokról jobban át lehet látni a világot, az összefüggéseket. A három apostolnak jó volt a Tábor hegyén lennie, ahol fölsejlett számukra Jézus istenségének fénye. De le kellett jönniük, vállalva a tanúságtételt Isten Jézus Krisztusban megjelent jóságáról és emberszeretetéről.

Látszatértékeket próbál ránk erőltetni a világ, de a velünk született vágyat a teljesség után ezek nem csillapítják. Ne csodálkozzunk, ha a virtuális valóságon felnőtt nemzedékek nem találják a helyüket. Jézussal való személyes kapcsolatunk tudja megújítani az életünket.

Az emeritus tihanyi perjel kamaszkora vízi csatáit, horgászemlékeit idézi fel, a leírhatatlan balatoni csodák iránti modern kori érzéketlenséget és a tó különös gyarmatosítását fájlalva kívánja, hogy a Balaton ne váljon árucikké.

Életünkben együtt van a jó és a rossz, ami türelemre, elfogadásra, elviselésre int. Az Egyház nem vámhivatal, hanem atyai ház, amelyben mindenkinek helye van a maga fáradságos életével együtt – értelmezi Ferenc pápa Jézus búzáról és konkolyról szóló példabeszédét.

A Biblia irodalmi alkotás is, kortörténeti dokumentum, bölcs kijelentések és erkölcsi alapelveket gyűjteménye, de hittel olvasva életünket formáló isteni üzenet. A magvetésre vállalkozóknak előbb maguknak kell befogadniuk az Igét, hogy az először bennük váljék valóban életté.

Elkötelezettség, önként magunkra vállalt megkötöttség nélkül szétesik körülöttünk a világ, felbomlanak közösségeink. A hűség megtart, értelmet ad az életnek. A tevékenység és a szemlélődés egyensúlya, a világ szépségének, a létezés örömének felismerése segít a szolgálatban.

Életre szóló, életet szolgáló közösséghez tartozni a kereszt vállalása nélkül nem lehet. Isten országáért kilépve szűk körünkből, megszabadulva ösztönös önzésünktől válhatunk méltóvá Krisztushoz, aki nem megy el közömbösen a rászorulók mellett.

Jézus ügyének képviseletéhez egy elbizonytalanodott, érdekvezérelt világban meggyőződés kell és bátorság; szembeszállni azokkal, akik az ember lelkét pusztítják, kiszakítva múltjából, népéből, családjából, kultúrájából, vallási közösségéből, megfosztva jövőképétől.

Mintha megfoghatatlan átok ülne a világon; ellenségeskedés, pusztuló természet, kiábrándult, céltalan emberek. A feladat ma sem lehet más, mint Jézus idejében: világosságot vinni a halál árnyékában élők, reményt a reménytelenek közé, gyógyítani a betegeket, kiűzni a gonosz szellemeket.