A magaslatokról jobban át lehet látni a világot, az összefüggéseket. A három apostolnak jó volt a Tábor hegyén lennie, ahol fölsejlett számukra Jézus istenségének fénye. De le kellett jönniük, vállalva a tanúságtételt Isten Jézus Krisztusban megjelent jóságáról és emberszeretetéről.

Látszatértékeket próbál ránk erőltetni a világ, de a velünk született vágyat a teljesség után ezek nem csillapítják. Ne csodálkozzunk, ha a virtuális valóságon felnőtt nemzedékek nem találják a helyüket. Jézussal való személyes kapcsolatunk tudja megújítani az életünket.

Az emeritus tihanyi perjel kamaszkora vízi csatáit, horgászemlékeit idézi fel, a leírhatatlan balatoni csodák iránti modern kori érzéketlenséget és a tó különös gyarmatosítását fájlalva kívánja, hogy a Balaton ne váljon árucikké.

Életünkben együtt van a jó és a rossz, ami türelemre, elfogadásra, elviselésre int. Az Egyház nem vámhivatal, hanem atyai ház, amelyben mindenkinek helye van a maga fáradságos életével együtt – értelmezi Ferenc pápa Jézus búzáról és konkolyról szóló példabeszédét.

A Biblia irodalmi alkotás is, kortörténeti dokumentum, bölcs kijelentések és erkölcsi alapelveket gyűjteménye, de hittel olvasva életünket formáló isteni üzenet. A magvetésre vállalkozóknak előbb maguknak kell befogadniuk az Igét, hogy az először bennük váljék valóban életté.

Elkötelezettség, önként magunkra vállalt megkötöttség nélkül szétesik körülöttünk a világ, felbomlanak közösségeink. A hűség megtart, értelmet ad az életnek. A tevékenység és a szemlélődés egyensúlya, a világ szépségének, a létezés örömének felismerése segít a szolgálatban.

Életre szóló, életet szolgáló közösséghez tartozni a kereszt vállalása nélkül nem lehet. Isten országáért kilépve szűk körünkből, megszabadulva ösztönös önzésünktől válhatunk méltóvá Krisztushoz, aki nem megy el közömbösen a rászorulók mellett.

Jézus ügyének képviseletéhez egy elbizonytalanodott, érdekvezérelt világban meggyőződés kell és bátorság; szembeszállni azokkal, akik az ember lelkét pusztítják, kiszakítva múltjából, népéből, családjából, kultúrájából, vallási közösségéből, megfosztva jövőképétől.

Mintha megfoghatatlan átok ülne a világon; ellenségeskedés, pusztuló természet, kiábrándult, céltalan emberek. A feladat ma sem lehet más, mint Jézus idejében: világosságot vinni a halál árnyékában élők, reményt a reménytelenek közé, gyógyítani a betegeket, kiűzni a gonosz szellemeket.

Csak akkor lehetünk közösségben az élő Jézussal, ha magunk is az életet jelentjük másoknak, ha kenyérré őröl bennünket a múló idő. Enélkül meddő az életünk, önzésünk magunkba zár. Kenyeret kell adnunk az éhezőknek, és szellemi kincseinkből juttatni az igazságra szomjazóknak.

Minden létező az egy, igaz Isten teljességének része. Három Személye a közösségek ősmintája. Nem önmagamnak élek; nincs emberi élet egymásra utalt közösségek nélkül, amelyek továbbadják a megtartó hagyományt, a világ megismerésének tudományát, az együvé tartozás erősítő tudatát.

A soknyelvű, különböző kultúrájú nemzetek ma sem képesek egyetértésben élni. Oly sok testvérünk nélkülözi Jézus Krisztus barátságának erejét és vigasztalását. Az Úr cselekvésre szólít, hogy valamennyien részesülhessünk pünkösd csodájában: mindenki a maga nyelvén, érthetően hallja az örömhírt.