A Szentírás egyik legismertebb és alighanem az egyik legfontosabb szövege a boldogmondások sorozata. (Mt 5,1–12a) Egy életstílus összefoglalása. A Jézust követők programjának is mondhatjuk. Az új szövetség új törvényének.
Boldogsághiányban szenved a világ, amelyben élünk. Sokan tesznek kísérletet arra, hogy megmagyarázzák, mi is a boldogság. Az élő szervezetnek olyan nyugalmi állapota, amelyet bizonyos hormonok megléte, egyensúlya hoz létre. Nem kevesen gondolják úgy, hogy ezt az egyensúlyt be lehet állítani, csak érteni kell hozzá. Boldogsághormonokról beszélnek. De
vajon a hormonok tesznek-e valakit igazán boldoggá, vagy a kiegyensúlyozott lelkiállapot következménye, ha megfelelő mennyiségben termelődnek bennünk ezek a bizonyos boldogsághormonok?
Vagy egyszerűen tudni kell, hogy mit juttassunk be az emberi szervezetbe, és már helyre is áll a rend?
Vannak, akik a boldogságot az anyagi jóléttel kapcsolják össze. Ezek szerint a jobb gazdasági helyzetben élők boldogabbak, mint azok, akik szegényebb körülmények között élnek. Biztos, hogy az, amit „életminőségnek” nevezünk, valamiképpen kapcsolatban van azzal, amit úgy hívunk, hogy boldogság vagy megelégedettség. Vannak, akik sorrendbe állítják az országokat, boldogságindexről beszélnek. Természetes, hogy van összefüggés a külső körülmények, az emberek életminősége és megelégedettsége között. De a megelégedettség még nem igazi boldogság.
A megelégedettség még nem boldogság
Mindannyian életre születtünk. Minden emberben ott él a vágy, hogy fölkarolják, hogy valamiképpen megérezze, nincs egyedül, hogy számítanak rá, elfogadják a létezését. Úgy is mondhatnánk, hogy szeretnénk, ha szeretnének…
Biztosak lehetünk abban, hogy az Isten nem azért teremtette az embert, hogy egész életét nyűgként élje meg.
Nem keserűségre, nem kitaszítottságra, nem élettagadásra, nem szenvedésre születtünk.
Az apostol ezt mondja: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek.” (Fil 4,4) Nem mondaná ezt a biztatást, ha nem lenne meggyőződve arról, hogy ennek az örömnek forrása maga Jézus Krisztus, aki közel van hozzánk, emberekhez.
Örüljetek!
A boldogmondásokat nagyon sokan és sokféle módon értelmezték. Az egyik legfurcsább magyarázat: tűrjetek, szenvedjetek – majd odaát lesz a jutalmatok. Vannak még, vagyunk még, akiknek emlékezetében elevenen él ez az ideológia, ami nem tűnt el nyomtalanul a világból, és sokak számára ma is igaznak tűnik: az egyház a kizsákmányolók támogatója, amikor üres vigaszt, ópiumot kínál az elnyomott szegényeknek. Tűrjetek, majd boldogok lesztek odaát…
Ha mélyebben megvizsgáljuk a boldogmondásokat, kirajzolódik általuk a figyelmes olvasó számára Jézus alakja, Jézus arcképe. Benedek pápa Jézus-könyvében erre hívja föl a figyelmet. (XVI. Benedek/Joseph Ratzinger: A Názáreti Jézus – I. kötet) Ő az, akinek nincs hová lehajtania fejét, a valóban szegény, a valóban szelíd. Ő a tisztaszívű, aki egységben van az Istennel. Ő a békességszerző, ő az, aki Istenért szenved.
A boldogmondások által megjelenik Krisztus titka. És mintegy felszólítanak bennünket arra, hogy azonosuljunk Krisztussal.
Az igazi boldogság forrásánál vagyunk. Azonosulni azzal a Jézussal egész életemben, aki azért jött, hogy életünk legyen: itt találjuk meg a boldogmondások kulcsát. Azonosulni azzal a Jézussal, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. Azzal a Jézussal, aki vállalni tudta az üldöztetést és a kereszthalált, mert
az igazság, a béke és az öröm országát hirdette meg e világ hatalmasságai és érdekei ellenében.
Azonosulni azzal a Jézussal, aki világossá tette tanítványai számára, hogy nem ez a látható, kézzel fogható világ a minden, nem ez a teljes valóság. Azonosulni azzal a Jézussal, akiben a szétesett világ újra egyesülhet, amikor békességet hagy ránk, békétlen emberekre.
Békességet hagy ránk
Izgatja a boldogság kérdése az embereket, függetlenül attól, vallásosak-e vagy sem, hívők vagy nem hívők. Hozzátartozik ez a vágy az emberléthez. Egy újságcikkben olvasom: „Nem az anyagi, nem a jólét, nem is a tárgyi javak, nem a pénz és nem is az egészség a legfontosabb boldogságfaktor, hanem a kapcsolatok, ezen belül pedig a szeretet. Az, hogy szeretve érzed magad, az, hogy szeretni tudsz, bármilyen helyen és időben, bármilyen térben és anyagi feltételek között boldogsággal tölt el. Mennyire csodálatos is ez, hiszen az,
ami boldoggá tud tenni és teljes szabadságot ad, valami olyasmi, ami semmibe sem kerül, korlátlan mennyiség áll belőle rendelkezésünkre,
és nem kell attól aggódnunk, hogy ellopják, vagy rossz dologra használják.”
A kereszténység központi üzenete, hogy a Názáreti Jézus életével és halálával, a halálból való föltámadásával helyreállt az a rend, amely megbomlott akkor, amikor az ember úgy gondolta, hogy függetlenítheti magát az Istentől, aki megteremtette és elrendezte a világot. Jézus „eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távollevőknek, és békét a közellevőknek.” (Ef 2,17)
Megteremtette és elrendezte a világot
Sokan vannak mégis, akik a boldogságot és a boldogulást összemossák. Nem attól lesz boldog az ember, hogy boldogul, hogy sikeres lesz, hogy tehetősebb lesz másoknál.
Szinte szállóigévé vált Vörösmarty Mihály néhány sora:
„Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.”
Az igazság világossága a sötétségben világít
Jézus figyelmeztetését vegyük komolyan: Boldogok a tiszta szívűek: ők meglátják az Istent. Boldogok a békesség-szerzők… Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot. Ők Isten fiai lesznek. S bármennyire is furcsának tűnik, boldog lehet az ember, ha Isten kegyelméből el tudja viselni az üldöztetést is az igazságért. Mert az igazság teszi boldoggá, szabaddá az embert. (Jn 8,32) Az az igazság, amelynek világossága a sötétségben világít. Jézus, aki a világ világossága. Aki a boldogság igazi forrása, ha befogadjuk Őt.
