Ne szállj szembe a gonosszal… Vajon Jézusnak ezzel a felszólításával mit tud kezdeni egy normális ember? Ha megütik az arcodat, tartsd oda a másik felét is… (Mt 5,38–48)
Furcsa, érthetetlen, amit Jézus a tanítványaitól kíván. Hagyjuk, hogy úrrá legyen rajtunk és az egész világon a gonosz?
Mindannyian emlékezünk az Úr imádságának záró kérésére: „szabadíts meg minket a gonosztól”.
Az erőszakmentesség kérdése évszázadok óta foglalkoztatja az embereket. Lenézően pacifistának bélyegzik azokat, akik a háború minden fajtáját ellenzik. Akik nem hajlandók arra, hogy fegyvert vegyenek a kezükbe.
Hagyni, hogy üssenek, de úgy, hogy ne üssek vissza? Tűrni, hogy gyűlöljenek, magam pedig viseljek el mindent? Hol van itt az egyensúly? Hagyjam, hogy felülkerekedjen a világban a gonosz?
Jézus tanítványait belevonja abba a körbe, amelyben ő él. Amelyben természetes az Isten jelenléte. Amelyben
nemcsak jelen van az Isten, hanem amelyben mi magunk is azonosulunk ővele, végességünk, törékenységünk ellenére.
Az Isten fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt. Legyetek olyanok, mint a ti mennyei Atyátok! – biztatja Jézus a tanítványokat.
Az Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette. Rábízta a világot. A bűneset – az ősi rendből való kiszakadás – és az első testvérgyilkosság óta érezhetően jelen van a világban a gonoszság. De Jézus küldetésének lényege éppen az, hogy megtörje a gonosz hatalmát. A jézusi út lényegéhez tartozik, hogy a gonosz sötétsége helyett az igaz világosság fényében járjunk.
A filippiekhez írt levelében buzdít az apostol, Szent Pál: „Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben. (…) Sőt,
ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére.
Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.” (Fil 2,17–21)
Itt van a megoldás kulcsa: rosszért rosszal ne fizessünk senkinek. „Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van.” (Fil 4,5) Amit méltányosság szóval ültet át magyarra a fordító, az szelídséget is jelent. Nem mindegy, hogy Jézus tanítványai feszültséget, ellenségeskedést szítanak-e, vagy ahol csak lehet, a békesség előmozdítói.
Nem kell, sőt nem szabad egyetérteni azokkal, akik bennünket meggyőződésünk miatt gyűlölnek.
Azzal, hogy odatartjuk a másik arcunkat is, nem az egyetértésünket fejezzük ki. Nem is a tehetetlen gyöngeségünket.
Sokkal inkább az az üzenete ennek a gesztusnak: ember, képes vagy arra, hogy folytasd? Térj már észhez!
A gyűlölet hozzátartozik az ember ösztönvilágához. Tudunk haragra lobbanni. De fölül kell kerekednünk magunkon, nem hagyhatjuk, hogy elsodorjanak az ösztöneink. Egészen más, amikor az emberben ösztönösen fellobban az indulat, és más, amikor tudatosan kívánjuk a másik ember pusztulását.
Nagyon különbözőek tudunk lenni mi, emberek. Mindenki a saját szemszögéből látja a világot. Egyáltalán nem könnyű békességben élni, elfogadni mások különbözőségét. De letérni arról az útról, amelyet Jézus kijelölt számunkra, nem szabad. És nem feledhetjük, hogy mindannyian ugyanannak a mennyei Atyának vagyunk a gyermekei, akik ugyanarra az életre kaptunk meghívást.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy szorongjunk. Hogy féljünk. Félünk egymástól. A másik embertől. Ellenséget látunk sokszor ott is, ahol egyszerűen csak olyan emberek vannak, akik másként gondolkodnak.
De ne legyünk szemellenzősek: vannak, nem is kevesen, akik a keresztény emberek létezését nem nézik jó szemmel. Valamiért zavarja őket a jelenlétünk. Megpróbálnak keresztbe tenni, ellehetetleníteni, s ha rajtuk múlna, el is tüntetnének a föld színéről. Mint ahogyan ez a világ sok országában meg is történik. Az Open Doors nemzetközi szervezet statisztikája szerint az elmúlt évben keresztény hitükért 5621 embert öltek meg, 2110 templomot vagy keresztény épületet romboltak le.
A legrosszabb a helyzet Észak-Koreában, Szomáliában, Jemenben, Eritreában, Líbiában. Tőlünk
ezek az országok több ezer kilométeres távolságra vannak. De nem lehetünk közömbösek,
amikor ezzel a helyzettel szembesülünk. Nekünk nem kell ilyen szenvedéseket, pusztításokat elviselnünk, de tapasztaljuk az úgynevezett fejlett világban is, hogy a keresztények jelenléte sokak számára nemkívánatos.
Az Isten halott: ismerjük a tételt. Ez tette lehetővé sokak szerint az igazi szabadságot, amelyben az ember szabadon követheti a vágyait, kedve szerint élhet, s nem kell törődnie másokkal. Aki pedig nem áll be ebbe a rendszerbe, az rendszeridegenné válik, azt vissza kell szorítani, annak nincs helye a nyilvánosságban.
Amikor ezt tapasztaljuk, nagyon élesen szembesülünk a jézusi követelménnyel: tartsd oda arcod másik felét… Szeressétek ellenségeiteket…
Békességért kell könyörögnünk. S a könyörgésbe nem szabad belefáradnunk.
Reméljük a bocsánatot, amint mi is megbocsátunk.
És kérnünk kell bizalommal azt is, hogy szabadítson meg minket minden gonosztól az Úr. Segítsen, hogy testvérnek tudjunk tekinteni minden embert. Azokat is, akik bennünket nem akarnak elfogadni.
Adjon ehhez erőt mindannyiunknak az Úr!
