Számítás nélküli áldozatvállalás híján üres az élet, hideg a világ. Önként vállalt odaadásunk nem megköt, hanem fölszabadít, értelmet ad az életünknek. Rajtunk múlik, hogy szolgálatunk által több lesz-e a világban az igazságosság, a béke és az öröm.

A nagy vagyona miatt a Mester mellett dönteni képtelen bibliai gazdag ifjút ugyanaz kínozta, mint a polgári jólétben megnyugvást nem lelő költőt. A teljességhez nem elegendő a birtoklás. Az élet megoldása: elengedni, nem ragaszkodni a mulandó kincshez.

A házasság, a család stabilitása közügy, nemzeti ügy. Ha a társadalom alapsejtje beteg, beteg az egész társadalom. A legtöbb, amit egy gyermek az életben kaphat, az őt vállaló és szerető, egymáshoz hű szülők, akik el nem hagyják egymást semmiféle bajban.

A világosság és a sötétség harca állandóan jelen van a világban. Jézus megalkuvás nélküli követést vár el tanítványaitól. Ellene mondunk-e a sötétség csábításának? A mindenkori szélirányhoz igazodva élünk, vagy vállaljuk a konfrontációt is meggyőződésünkért?

Nehéz kiszakadni kisszerű gondolkodásmódunkból. Mindenkiben ott él a hiúság. Szeretünk méricskélni. Kitűnni a többiek közül. A Jézus által ajánlott szűk út a szolgálat útja. Ő maga ad rá példát: „ …ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.” (Mk 10,44)

Számos nemzet zászlaja lobogott a gyertyák tízezreitől megvilágított Andrássy úti tömegben, a régi-új eucharisztikus himnusz fohásza szellemében az egyetemesség élményét adva résztvevőknek és világszerte nézők millióinak: „Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet”.

Bár az evangélium kétezer éve erre buzdít, a testvériség még messze van a megvalósulástól. Az oltár kenyerében és borában, a világot újjáteremtő Lélek erejével köztünk élő Jézus ki akar szabadítani önzésemből, embertársaink elfogadására, szolgálatára.

Meghívlak, ebédeljünk együtt! Minden meghívás megtiszteltetés. Azt hívom meg az asztalomhoz, akivel közösséget vállalok. A közös asztal nem egyszerűen a gasztronómia helyszíne. Annál sokkal több.

Amikor a hatalom megszerzése és megtartása érdekében feszültségek támadnak a társadalomban, különösen is fontos a keresztények higgadt, józan, felelősségteljes jelenléte. Az egyház nem hivatkozhat soha politikai pártra, egyedül az igazságosság s a béke megvalósítását támogathatja.

Az életemet nem a szabályok miatt kell formálnom; úgy kellene élnem, hogy az alapján meg lehessen írni a szabályokat. Fontosak a korszerű ismeretek, de gyermekeinknek elsősorban ezt az élettapasztalatot, példát kell átadnunk. Különbséget tenni jó és rossz, igaz és hamis között.

Szent István király ország- és egyházszervező munkájának szilárd alapja az az értékrend volt, amelynek lényege az áldozatvállalás, mások életének szolgálata, a családi, vallási, kulturális, nyelvi közösség és a meggyőződés, hogy nem élhetünk csupán pillanatnyi érdekeink szerint.

Harminc évvel ezelőtt látogatott először hazánkba II. János Pál pápa. Országjárása során mindenütt ünneplő tömegek várták a lengyel egyházfőt, aki, mint üdvözlőbeszédében mondta, „aki szól hozzátok, honfitársatoknak tekinti magát, részt vesz a ti sorsotokban”. A rádiós közvetítésekben közreműködő bencés szerzetes idézi fel személyes emlékeit.