A szerző költőnő és kulturális újságíró, aki barátnőjével felkerekedett, és útra kelt a Távol-Keletre. Úti élményeiből ad ízelítőt, elsőként Szaúd-Arábiából egy villanásnyit.

1848 végének szatírába oltott vészterhes világába enged betekintést a ,,sakkfeladvány" írójának kilétét kutató, szerteágazó, izgalmas gondolatmenet, amely ezzel kimondatlanul megkérdőjelezi a kritikai kiadásban Jókainak tulajdonított szerzőséget.    

Életének 86. évében, 2024. március 13-án Kolozsváron elhunyt a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas író, a Helikon alapító főszerkesztője.

Kultúránkat, nyelvünket más országok földjén határainkon túl élő honfitársaink éltetik és ápolják. Így feléjük is tiszteletadás a Karlovy Varyban felavatott új Arany János-emléktábla.

– Kész van. Engedheted! – kiabálta Béla a mosogató alól. Közben a kezét az arca elé rakta, hogy ne érezze a lefolyócső körül, a falon terpeszkedő zöld foltból áradó salétromszagot. Ettől a hangja olyan lett, mintha sírgödörből szólna.

Apakönyv? Családregény? Dokumentumkötet? Mindhárom. Hosszú kutatás adatai és személyes emlékek alapján született meg a híres Hatvany família életmeséjét és örökségét feltáró memoár, melynek szerzője az Amerikában élő Hatvany Helga, az arisztokrata család utolsó leszármazottja, aki Magyarországon nevelkedett.

Amikor közeli barátod hirtelen elmegy – barátaink mindig hirtelen hagynak itt bennünket –, rádöbbensz, hogy nem tudod megírni, milyen is volt. Mert a barátság lényege az, hogy éled – még ha látszólagos szünetekkel is. Ha van is képed arról, mi minden fér barátod személyiségébe, ez a kép nem a külső szemlélőé, nem a külvilágnak szól.

Aki gyereket nevel, az már tudja: csemeténkre számos veszély leselkedik. Vagyis nem: inkább számtalan. És persze nem lehetünk mindig ott. Pedig ott kellene! Akkor is, mikor nem. Sőt, akkor leginkább...

A Nemzet Művésze, Kossuth-díjas író, nyelvrégész és képzőművész, a magyar keresztény, konzervatív, jobboldali gondolkodás nagy jelentőségű alakja nyolcvankét évesen, hosszú betegség után távozott közülünk.

Idén a szokásostól eltérően nem Budapesten, hanem Balatonfüreden rendezték meg a magyar széppróza napját, február 18-án, vasárnap. Az írói versengéssel egybekötött ünnepség, akárcsak a helyszín, az Anna Grand Hotel: szép volt és elegáns.

Géczi János legutóbbi, 2023-ban megjelent verseskötetének címe a búcsúzás, az elmúlás élményét sugallja. Az utolsó rózsához egyfajta létösszegzés, számadás jellegű válogatás.

Demeter Szilárd beszéde, amelyet a Hagyományok Házában, február  9-én rendezett Csoóri Sándor emlékesten mondott el – egy képzeletbeli kávézás a Mesterrel, melynek során kiderül az is: magyarnak lenni nem természetes állapot, magyarnak lenni választás. 

Magától Anthony Burgesstől, a Gépnarancs című disztópia és további harmincegy-két regény, kéttucatnyi nonfiction-kötet, verseskönyv és visszaemlékezés írójától kölcsönöztem dolgozatom címét.

Egyszerre szórakoztató és tanulságos Zalaváry István könyve. Ennyi is elég volna ahhoz, hogy az olvasó kedvet kapjon és kézbe vegye az Ember embernek jószága című kötetet, jóllehet az műfaját tekintve nem a szórakoztató irodalom, hanem sokkal inkább a tudományos ismeretterjesztés körébe tartozik.