A Londonban élő és alkotó Bozó Szabolcs munkájával már találkozhatott a hazai közönség. Még 2023-ban a Ludwig Múzeumban A cukiság faktor című csoportos tárlat résztvevői között szerepelt.

„Na még egyszer, kezdjük elölről!” – hangzik el nemegyszer Gilly Tamástól munka közben. Most én is így jártam, amikor ennek a szövegnek a megírásához fogtam. Úgyhogy elkezdtem, még egyszer, elölről.

A XIX. századi francia impresszionizmus egyik legtehetségesebb, ám kevéssé ismert női festője Marie Bracquemond (1840–1916). Művészete a fény és a szín játékát, a mindennapi élet bensőséges pillanatainak megörökítését és a természetes ábrázolás iránti elkötelezettséget hordozza magán.

Budapesten utoljára 1997-ben lehetett látni az MS mesternek tulajdonított egykori selmecbányai főoltár csaknem összes fennmaradt táblaképét – a hontszentantali templomban őrzött Jézus születése kép akkor végül nem érkezett meg – a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán, amelynek apropóját a Vizitáció hosszas restaurálásának befejezése adta.

Képei nélkülöznek minden szépséget, érzékiséget, sőt, sokszor kifejezetten csúnyák, suták és esetlenek. Mégis a világ legértékesebb vásznai között szerepelnek, így érdemes őket újból és újból felfedezni.

Úgy viszonyul képeinek témáihoz, hogy az alkotás folyamata érdekes játék, az elemeknek szabad, izgalmas kapcsolódása, egymásra hatása, fedése legyen. A tiszta színek, vastag vonalak, kréták használata, a firkálás, satírozás vizuális nyelvének mindig a részét képezték. Szabó Lobot Balázzsal beszélgettem.

Szüntelen választási kényszerhez vezet a bennünk rejlő bináris kód életünk minden területén, a pártpolitikai preferenciáktól kezdve a párválasztáson át az esztétikai kérdésekig.

Rogi André, a Budapesten született fotóművésznő a párizsi avantgárd egyik különleges hangú alkotója volt. Korai éveiben férje, André Kertész mellett ismerkedett meg a fotográfiával, majd olyan alkotók közegében dolgozott, mint Dora Maar, Brassaï, Henri Cartier-Bresson vagy Man Ray.

A nyári utazások során talán a művészeti szakma is jobban kimozdul a budapesti közegből, úgyhogy nem maradnak kulturális, művészeti programok nélkül. Ha nyugatnak indulnak, semmiképp sem szabad kihagyniuk Szombathelyet, ahol a júniusban szokásos négynapos Bloomsday Fesztivállal vette kezdetét a nagy nyári programsorozat. 

Abban az időszakban, amikor a művészeti, művészettörténeti oktatás platformjai fájón megfogyatkoztak, a kortárs művészet befogadását segítő módszertani kiállítás, a GYIK művészetre nevelő, hiánypótló, interaktív tárlata nagyban támogatja a pedagógusok munkáját is.

A nyár ma már ritkán szól a gondtalan szabadságról. Sokkal inkább túlszervezett élménycsomagként lehetne jellemezni, ahol a pihenést is teljesítményként éljük meg. 

Magyarország első nemzetközi építészeti fesztiválja az EDGE Architecture Festival Budapest (EDGE Fest), amelyet az Építészfórum szervez 2025. július 3–4. között a Dürer Kertben. A fesztivál célja, hogy progresszív, előremutató építészeti témákat mutasson be globális és regionális kontextusban.

Mi történik, amikor kilépünk az állandó önreflexióból, és megszűnik az "én" kontrollja a pillanat felett? Az Önfeledés című kiállítás Nagy Marcell legújabb festménysorozatát mutatja be, amely az elmélyülés, az elveszés és a belső feloldódás tapasztalatait kutatja.

Megnyílt a Magyar Művészeti Akadémia és az Alsó-Ausztriai Kormányhivatal közös kiállítása a Pesti Vigadóban, az MMA székházában. A szépség dicsősége (The Glory of Beauty) című tárlaton négy alsó-ausztriai művész nagy méretű alkotásai láthatók. 

Fuchs Tamás jelen tárlata darabokra szabdalt történetszálakból építkezik. A látszólag különböző forrásokból származó mozaikok nem egyetlen, egyidőben lezajlott esemény képi részletei. A fragmentumok az elmúlt húsz év alkotásaiból bukkantak elő, ám témájuk és történetük évszázadokat és kontinenseket hidal át.

Impozáns kiállításon mutatkoznak be a Sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban – az EMŰK-ben – a MAMŰ Társaság művészei, a Mátrix hívószavára reflektálva.

Minden tanév végének kiemelt eseménye a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) Best of Diploma című kiállítása a fiatal, tehetséges alkotóművészek iránt érdeklődő, hazai kortárs művészeti szcéna számára.

Meglepő hasonlóságok és különbségek jellemzik névrokonaink életművét, ám amíg Michelangelo Bounarroti élete gazdagon dokumentált, addig Michelangelo Merisi da Caravaggióé tátongó fekete lyuk, szinte semmit sem tudunk róla.  

Értékes teremtett örökségünk, a megálmodók, az alkotók sok esetben egy-egy ünnepélyes esemény alkalmával tűnnek újra elő. Ismételten ráeszmélünk, milyen gazdagok is vagyunk. Így történt ez a múlt év végén is a XI. kerületi Bercsényi utcában, Bardon Alfréd emléktáblájának avatásán.

Két ellenpólus: a mindent leuraló káosz és a rendszeresség támasztotta harmónia terei uralkodnak egymáson legújabb festménysorozatában. Képei társadalmunk fiatal generációja életfelfogásának, valóságérzékelésének és érzelemvilágának korlenyomatai is lehetnek.

Vermeer holland aranykorban élt, amikor a moralizáló nyomatok, rézkarcok mellett a festmény iránti kereslet is megnőtt. Azért a fazekas, a nyomdász és a festőművész még ugyanabba a Szent Lukács céhbe tartozott Delftben, ahol a Kelet-indiai Társaság egyik központja székelt, és ahol a kékmázas kerámiák készültek.

Verebes György festőművész, a Szolnoki Művésztelep vezetője idén ünnepli hatvanadik születésnapját. Ez alkalomból Szolnokon két helyszínen rendezett kiállításai válogatást mutatnak be eddigi, mintegy három és fél évtizedes alkotói periódusának műveiből.

Az álmokról készült legjobb képek jóval idősebbek lehetnek, mint a szürrealizmus, és szinte sohasem „álomszépek”, rendszerint nyomasztó rémálmok, túlfűtött szexuális tartalommal.