Az egymással évek óta tökéletes szimbiózisban alkotó Horváth Márk–Lovász Ádám szerzőpáros legújabb könyve – A határsértés technológiái – természetesen nem az országot övező határzár kérdésköreit járja körül. 

Ha egyszer valahogy eljutnánk az Óperenciás-tengeren is túlra, el ne felejtsük megtekinteni Ali basa habcsók formájú palotáját! Ali basa ugyanis egy valódi haspók, aki már évek óta a kifogyhatatlan bőségszaru feltalálásán fáradozik.

Most, a pápai hatalom politikailag egyre súlytalanabb, egyre erélytelenebb (vagy csupán annak tűnő?) korszakában, számomra egyre nehezebb elképzelni, hogy volt idő, amikor a szentatyák égi és földi hatalom első számú letéteményesei voltak, bizonyos értelemben a „királyok királyai”. 

Tiziano Vecellio (1490–1576) és Diego Velázquez (1599–1660) az ecsetkezelés és színhasználat utolérhetetlen mesterei. Épp egy generáció nőtt fel kettejük között: Tiziano még a lóháton ülő V. Károly spanyol királyról festett képet, Velázquez pedig már IV. Fülöp udvari festője volt. 

A svájci szürrealista művész, az Alien-filmek ikonikus szörnyeinek, a xenomorphoknak megalkotója előtt tiszteleg az órás-filozófus Daniel Strom Agonium karórájával, melynek számlapján új életre kel Giger lemezborítónak készült, Agysalátaműtét című nevezetes képe.

Még a vírusválság előtti boldog békeidőkben egy katari milliomos állítólag 300 millió dollárt (más források szerint „csak” 210-et) fizetett a „Mikor fogsz megházasodni?” című Gauguin képért, amivel Paul Gauguin (1848-1903) rövid ideig a „világ legdrágább” festőművésze lett.

Egyes mai teoretikusok szerint a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóin Michelangelo titkos anatómiai kutatásainak eredményeit jelenítette meg egy-egy rejtélyes üzenet formájában. A leghíresebb spekuláció talán az Ádám teremtéséhez kapcsolódik.

Michelangelo műveit sokan, sokféleképpen értelmezték, az elragadtatott Vasaritól kezdve a magyar származású Charles de Tolnayn át egészen a kortárs Michelangelo-kutatókig.