Két magyar géniusz, Hantai Simon és barátja, Juhász Ferenc, a Mindent Látó Szemet valódi szuperszimbólummá fejlesztették, ám az ő Mindent Látó Szemük a világ megismerhetetlenségére figyelmeztet, így minden Opus Magnumra törekvő művészi szuperszimbólum tagadása.
Hantai Simon és Juhász Ferenc gyermekkori barátok voltak. Bián születtek és kötöttek később életre szóló barátságot. Bár gyermekkorukat nagy szegénységben élték, mindketten érzékelték az őket körülölelő természet roppant gazdagságát. Aligha véletlen, hogy saját költői forradalmát Juhász Ferenc Petőfi Sándor tájköltészetének megreformálásával kezdte. Juhász szemében olyan értéke volt a legjelentéktelenebb cserebogárnak is, mintha színaranyból öntötték volna, akár a mumifikált fáraók szívére helyezett szkarabeuszokat. Hantai később a legismertebb és legelismertebb magyar származású festőművészként Párizsban élt, Juhász Ferenc pedig kétszer is elnyerte itthon a Kossuth-díjat és jelölték Nobel-díjra. Hantai sokrétű életműve főként nonfiguratív képekből áll, Juhász verseiben viszont tobzódnak a valós és képzeletbeli kreatúrák. Ám a hasonlóságok legalább ilyen beszédesek: Juhász lényegében olyan költő volt, aki szavakkal festett, hieroglifákat idéző módon rekonstruálta szó és kép törékeny egyensúlyát. Meghatározó élménye volt egy háborús tömegsír kihantolása 1945-ben. Soha nem tért ki az enyészet és tenyészet kevésbé vonzó képei elől, bizonyos értelemben az emlékek őre és a sírkövek csillagszemű juhászbojtára volt. Hantai Simon állítólag saját kertjében ásta el néhány vásznát és csak évekkel később hantolta felszínre őket, hogy szó szerint feltérképezze velük az elmúlás birodalmának textúráit. Számos Juhász-kötetet díszít Hantai-kép, barátságuk így éppolyan termékeny volt, mint Arany János és Petőfi Sándor legendás barátsága.
Hantai Simon: Tabula (1972-82); vegyes technika
„A világ kazettás szerkezet, akár a légy szeme” (Juhász Ferenc)
Juhász látásmódja idővel meghaladta az emberi érzékelést és egy légyszemhez hasonlított. Egy összetett légyszem ötezer látópontból áll, mozaikszerű kockákból építi fel a valóságot. Az emberi érzékelés béklyóit már az impresszionisták feszegették, Salvador Dalí pedig atomjaira robbantotta festményeit, ám Juhász és Hantai látásmódja még a nagy katalán festő perspektívájánál is komplexebb lett. A világ dolgai többé nem érték be egyetlen képpel vagy hasonlattal, a létezők végtelen számú hasonlathálót fontak maguk köré. A Mindent Látó Légyszemek lényegében olyan hasonlathálók, amelyek egyetlen dolgot mutatnak be mozaikszerű módon, ötezer látószögből, vagy a létezés ötezer – végtelen – aspektusát sűrítik egyetlen pillanatba. Mintha egy atlaszt lapozgatnánk, ahol a földrajzi-fokhálózat lenne a Mindent Látó Légyszem, amelynek kinagyíthatjuk kazettáit. A különféle Légyszem-variációk kapcsán az ötezer látókristályból álló légyszemek sűrűségét érdemes hangsúlyozni. Juhász rendkívül emlékezetes asszociációk segítségével érzékelteti a légyszemek mennyiségét – például: „petezsák”, „tűpárna”, „sisakrostély”, „méhkaptár”, „szénkupac”, „gyöngyserleg”, „ikrakehely”, „halikra”, „kaviár”, „málnaszem”, „eperszem”, „szőlőszem”, „kukoricacső”, „csillagos ég”. Bármi légyszemmé válhat nála az írás során, ha megfelelő a sűrűsége, így Bosch híres Triptichonja is légyszemként bámul bennünket rengeteg mezítelen alakjával. Kazettás szerkezetű világképükkel Juhász és Hantai Földünk feketedobozát hozták létre, egy XX. századi Noé-bárkát, amelyen finom szellemi javakat halmoztak föl. Jelentős különbség, hogy amíg Hantai Simon „kazettás” Tabulái mindig vakablakok, melyeket csak a néző fantáziája tölthet ki tartalommal, addig Juhász végtelen szókatalógusai nagyon is látványosak, mintha azt üzennék, hogy Juhász – nomen est omen – a Mindenség juhászbojtárja volt. Hantai kazettás képei kvázi Mindent Látó Szemek, a világ kazettás szerkezetének térhálói. Az egész univerzum kazettás szerkezetű, és minden teremtett entitásnak megvan benne a maga kazettája. – Lényegében Léggyé kell legyünk, hogy megértsük Juhász Ferenc költészetét és Hantai Simon kazettás festményeit.
Szántó Piroska: Juhász Ferenc mint Petőfi Sándor; 1952; könyvborító
Napjainkban jelent meg Juhász Ferenc első posztumusz verseskönyve Más Petőfi az enyém címmel, amely Petőfi Sándorral kapcsolatos verseit és prózaverseit tartalmazza, s amelynek szerkesztésében magam is szerepet kaptam. A kötet borítója valódi kuriózum: a fiatal Juhász Ferenc látható rajta, mint Petőfi Sándor, a testi és lelki hasonlóságot tehát már Juhász kortársai is felfedezték. Az ötletes portrét Szántó Piroska készítette 1952-ben. Kötetünk csodálatos főhajtás Petőfi szelleme előtt, hiszen a hófehér sírokra vigyázó juhászbojtár írta, a csillagszemű és igazmondó. Csakhogy Petőfi úgy tűnt el, mint egy könnycsepp, teljesen nyomtalanul, hiszen nincsenek meg a csontjai és nem ismerjük a sírhelyét sem. Ám Juhász Ferenc Mindent Látó Szemében egy sejtkocka (és egy könnycsepp) örökre Petőfié.
