A Sixtus-kápolna opálszínekkel megfestett mennyezetén a Genezis legfontosabb jeleneteit látjuk, míg a hatalmas főoltáron Krisztus második eljövetelét az Utolsó Ítéletkor. 

Amilyen kevesen méltányolták Van Gogh művészetét életében, olyan sokan szerették meg halála után, hiszen mindenki másnál kifejezőbben ábrázolta az emberi érzelmeket. Hozzá képest Gauguin népszerű figura volt, kezdetben mint vagány matróz, később mint sikeres tőzsdeügynök.

Az organikus építészet nem Gaudí találmánya, de a katalán mester mindenki másnál kreatívabban alkalmazta. Egy épület annál organikusabb, minél inkább igyekszik beilleszkedni az őt övező természeti környezetbe, illetve annak formáit visszhangozni.

Az Idő az univerzum szövetét átható, megfoghatatlan és ábrázolhatatlan fizikai hiperjelenség, ami a képzőművészetben rendszerint allegóriák képében jelenik meg.

A még mindig nem utolsó óraátállítás alkalmából Lovász Ádám poszthumanista filozófussal Napunk tudományos és esztétikai jelentőségéről beszélgettem.

A rituális maja emberáldozat alapvetően vallási szertartás volt, amely aligha múlta alul az európai autodafék színvonalát, így összességében döntetlenre értékelném e cirkuszi jellegű vérfürdőket: Európa vs. Közép-Amerika: 0-0. Tőzsér Hajnal idén készített értékes fotósorozatot maja romvárosokról.

Mindketten az expresszionizmus korai előfutárai, El Greco és Vincent van Gogh meg nem értett zsenik, akikért csak haláluk után kezdtek el igazán rajongani.

Befejezetlenségről többféle értelemben beszélhetünk. A művészi befejezetlenséget rendszerint külső hatás vagy nagyfokú belső elégedetlenség szüli, amelynek következtében a műalkotás hiányos marad. Töredékességről akkor van szó, ha a műalkotás elkészül ugyan, de megrongálódik, vagy részben megsemmisül.

Az illegális migráció, a terrorizmus, a pandémia és a háborús világválság külön-külön is rendkívüli mértékben terhelik meg az emberi idegrendszert, együttes hatásuk pedig olyan erős, mint a tudatunk mélyén lapuló legősibb félelmeink.

A „festészet fejedelmének” igen nyomorúságos élete volt. Egymás után veszítette el a szeretteit, és művészetét sem értették meg: képeit rendre visszautasították. Talán ezzel is magyarázható, hogy Rembrandt festményei egyre sötétebbek lettek, és hogy az evangéliumok helyett inkább az Ószövetség komorabb jeleneteit ábrázolta.

A nyugati kultúra legnagyobb és legrejtélyesebb alakja Leonardo da Vinci. Feltalálóként hihetetlen képzelőerővel bírt, ám festményein ennek nyomát se látni, szinte kizárólag portrékat és hagyományos, vallási témájú képeket festett – igaz, a világ legdrágább festményeit.

A szentek mártíromságát ábrázoló festmények közül kiemelkednek a Szent Sebestyénről készült oltárképek. A reneszánsz mesterek már tökéletesen festették meg a csaknem mezítelen férfitestet, ugyanakkor hasonlóan fontos motívum volt maga az oszlop is, amelyhez a megsebzett testet kikötözték, s amely egyfelől a kép vertikális tengelyeként szolgált, másfelől – mint látni fogjuk –: meghatározta saját környezetét.