Allegóriák gyakran bukkannak fel a képzőművészetben, ám valódi költői hasonlattal viszonylag ritkán találkozunk. Alábbi cikkemben top 5 tökélyre fejlesztett művészi metaforát szeretnék bemutatni. Némelyik mosolyra fakaszt, ám akadnak köztük mélyen elgondolkodtató darabok is.

Nagy Angéla lelkes amatőr Ady-kutató minden évben megemlékezik a költő születéséről és haláláról. Ezúttal a költő utolsó napjait zenei betétekkel kísért versek idézték fel. Ady életnagyságú fényképe vesébe látó, mégis szerető tekintetével bámulta közönségét. És volt ott még valami: két eredeti Czigány Dezső-portré – nyomasztó, sötét képek –, amelyek a költő idős szüleit ábrázolják.

Az elmúlt hónapok szürreális inflációja láttán – jelenleg nagyobb „üzlet” pacalpörköltet felhalmozni, mint bármilyen részvényt, festményt vagy aranyrudat – eszünkbe juthat a régi mondás, miszerint az „evés az öregkor erotikája”, és eszünkbe juthatnak bődületes bőgésű barokkos bőségtülkök, és non plus ultraként: A Korlátlan (L)ehetőségek Földje: Eldorádó.

Decemberi cikkem folytatásaként ezúttal is két géniusz vallási tárgyú képei közül válogattam. Erre mondhatják: „Kinek a pap, kinek a papné.”

A Sixtus-kápolna opálszínekkel megfestett mennyezetén a Genezis legfontosabb jeleneteit látjuk, míg a hatalmas főoltáron Krisztus második eljövetelét az Utolsó Ítéletkor. 

Amilyen kevesen méltányolták Van Gogh művészetét életében, olyan sokan szerették meg halála után, hiszen mindenki másnál kifejezőbben ábrázolta az emberi érzelmeket. Hozzá képest Gauguin népszerű figura volt, kezdetben mint vagány matróz, később mint sikeres tőzsdeügynök.

Az organikus építészet nem Gaudí találmánya, de a katalán mester mindenki másnál kreatívabban alkalmazta. Egy épület annál organikusabb, minél inkább igyekszik beilleszkedni az őt övező természeti környezetbe, illetve annak formáit visszhangozni.

Az Idő az univerzum szövetét átható, megfoghatatlan és ábrázolhatatlan fizikai hiperjelenség, ami a képzőművészetben rendszerint allegóriák képében jelenik meg.

A még mindig nem utolsó óraátállítás alkalmából Lovász Ádám poszthumanista filozófussal Napunk tudományos és esztétikai jelentőségéről beszélgettem.

A rituális maja emberáldozat alapvetően vallási szertartás volt, amely aligha múlta alul az európai autodafék színvonalát, így összességében döntetlenre értékelném e cirkuszi jellegű vérfürdőket: Európa vs. Közép-Amerika: 0-0. Tőzsér Hajnal idén készített értékes fotósorozatot maja romvárosokról.

Mindketten az expresszionizmus korai előfutárai, El Greco és Vincent van Gogh meg nem értett zsenik, akikért csak haláluk után kezdtek el igazán rajongani.

Befejezetlenségről többféle értelemben beszélhetünk. A művészi befejezetlenséget rendszerint külső hatás vagy nagyfokú belső elégedetlenség szüli, amelynek következtében a műalkotás hiányos marad. Töredékességről akkor van szó, ha a műalkotás elkészül ugyan, de megrongálódik, vagy részben megsemmisül.