Pénzesővel rendszerint egy-egy lottónyeremény kapcsán vagy a Las Vegas-i kaszinók világát bemutató filmekben találkozunk, például az Esőemberben, amikor autista hősünk (Dustin Hoffmann) és öccse (Tom Cruise) „bankot robbantanak” Las Vegasban.

Brunelleschi és Masaccio tudományosan kikísérletezte, Michelangelo meg Leonardo tökélyre vitte a háromdimenziós rövidüléseken nyugvó reneszánsz perspektívát, amely a legnagyobb minőségi ugrás volt az európai festészetben. Ám a színek hőhatásán alapuló színperspektíva is képes lehet hasonló módon hozzájárulni a képek térhatásához.

A kortárs angol filozófus, Timothy Morton szerint a hipertárgyak olyan titokzatos fizikai objektumok, amelyek elemi erejű hatással vannak környezetükre. Ilyen például a Nap vagy a globális felmelegedés, a környezetszennyezés és a covid patogén is. Nem lehet előlük elrejtőzni, s őket irányítani sem.

A második világháborús fekete-fehér filmek hatásosabbak, mint színesben készült testvéreik. Az olyan fekete-fehér filmek, mint A halál ötven órája és A Schindler listája egyedülálló módon képesek érzékeltetni a háborút jellemző komor atmoszférát.

A Születés Csodájának vizuális ábrázolása során az Angyali Üdvözlet jelenti a legelső lépcsőfokot, az utolsót pedig az, amikor Mária a karján ülő Kisdedet bemutatja a képet rendelő donátornak. Írásomban a kettő között lévő második és harmadik lépcsőfok kortárs és klasszikus alkotásaiból válogattam.

Michelangelo egymaga dolgozott a Sixtus-kápolna teljes mennyezetén, illetőleg az oltárfalat díszítő Utolsó ítélet című monumentális freskóján. Tintoretto szintén egymaga festette ki a velencei Szent Rókus-templom teljes belső terét. A bibliai Rézkígyó témáját mindketten igen sajátos módon festették meg.

Az emberi civilizációt időről időre különféle világjárványok tizedelik. Minden világjárvány közül a bubópestis szedte eddig a legtöbb áldozatot. E halálos kórt eleinte valószínűleg az ókori bárkák raktereiben lapuló patkányok bolhái terjesztették.

Caravaggio képein „intim” viszonyba kerülhetünk a sötétséggel. Ám e szívó hatású feketeséget olykor különös külső és belső fénysugár ragyogja be. – De mi köze ennek a micromorthoz?

Vincent van Gogh 1888-ban költözött az Arles nevezetű csendes, vidéki kisvárosba. A déli fekvésű francia városka már akkor is csupa napfény és ragyogás volt, amelyet pompás szántók és napraforgótáblák öveztek mindenfelől.

Az egymással évek óta tökéletes szimbiózisban alkotó Horváth Márk–Lovász Ádám szerzőpáros legújabb könyve – A határsértés technológiái – természetesen nem az országot övező határzár kérdésköreit járja körül. 

Ha egyszer valahogy eljutnánk az Óperenciás-tengeren is túlra, el ne felejtsük megtekinteni Ali basa habcsók formájú palotáját! Ali basa ugyanis egy valódi haspók, aki már évek óta a kifogyhatatlan bőségszaru feltalálásán fáradozik.

Most, a pápai hatalom politikailag egyre súlytalanabb, egyre erélytelenebb (vagy csupán annak tűnő?) korszakában, számomra egyre nehezebb elképzelni, hogy volt idő, amikor a szentatyák égi és földi hatalom első számú letéteményesei voltak, bizonyos értelemben a „királyok királyai”.