Különösen rossz volt a helyzet Velencében, a velencei kalmárok e cölöpökön lebegő fellegvárában, ahol a járványgörbe egyik csúcsán, nevezetesen az 1575–1577 közötti időszakban csaknem ötvenezer embert vitt el a bubópestis, a város akkori lakosságának nagyjából egynegyedét. Nem csoda, hogy a meglehetősen szabados-kicsapongó életet élő velenceiek a városukban tomboló járványt idővel „Isten átkának” tekintették, és buzgó imával, fogadalmakkal meg felajánlásokkal igyekeztek a Mindenható haragját enyhíteni. Mint eső után a buja gombák, úgy bújtak elő a Szent Sebestyénnek szánt „pestistemplomok” és egyéb karitatív jellegű egyházi létesítmények Velencében. Ilyen karitatív célból életre hívott építmény volt Szent Rókus temploma is, amely máig ható hírnevét páratlan művészi teljesítménynek köszönheti. A Szent Rókus lett ugyanis az egyetlen templom egész Itáliában, amelynek minden festményét egyetlen ember készítette: Tintoretto.

Tintoretto: Szent Rókus, a pestises betegek védőszentje
 
Jacopo (Robusti) Tintoretto (1518–1594) bár kétségkívül zseninek született, pályafutását egyszerű kelmefestőként kezdte. Sokat tanulmányozta Michelangelo művészetét, különösen az anatómiai részleteket, majd egy időre Tiziano segédje lett, akitől a színhasználat és ecsetkezelés fortélyait sikerült ellesnie. Egész életét Velencében élte, oda kötötte minden megbízása, így a Szent Rókus-templom teljes belső terének kifestése is. Tintoretto csodálatos, arannyal keretezett freskóit egyértelműen a városban tomboló járvány inspirálta, így az ő képei Istennek szánt könyörgések és felajánlások, más szóval: „karanténképek”. A templom egyik legszebb freskóján a névadó szent megdicsőülését látjuk. Szent Rókus volt a pestis elleni küzdelem védőszentje. A képet (és a többi freskót) keretező aranyráma ezúttal nem az egyház gazdagságát hivatott jelképezni, hanem az Istennek szánt felajánlásokat.
Tintoretto: Szent Rókus-templom, Velence (részlet)
 
A pandémia sajnálatos feléledése természetesen kortárs festőinkre is hatással van. Pálfy István, „Putyu” Káosz és Rend című karanténképe is ezt példázza.

A Káosz és Rend (2020) lényegében egy igencsak modern és minimalista felfogásban készült „diptichon”, amelynek jobb oldali szárnyán – a Káosz-táblán – csupa hófehér számot látunk, mintha egy vörös alapú mátrixba vagy „számháborúba” csöppentünk volna, s mintha az ütközetben elesett számok saját kiömlő vérükkel festenének. Ezzel szemben a diptichon bal oldali szárnyán – a Rend-táblán – nem látunk mást, csupán hófehér strigulákat: szám szerint hatvanat, igen szigorú, katonás módon elrendezve. Mintha valamennyit egy fekete táblára rajzolták volna hófehér krétával valamelyik poroszos jellegű iskolában. Ám ez az iskola leginkább igazi börtönre emlékeztet. A kompozíció ezen „kromatikus” feléből valamiféle béke és megnyugvás árad, mintha a diptichon számmisztikája azt sugallná: igazi Rend csupán a Káosz helyén, tehát egy börtönben valósul meg, a való életben ezzel szemben totális káosz és zűrzavar uralkodik, akár egy értéktőzsdén. És bár a két világ látszólag teljesen elkülönül, a hatvanadik strigula behúzásával ismét a Káosz birodalmába csöppenünk bele.

P. Putyu: Káosz és Rend, II, 2020 (magángyűjtemény)
 
Pálfy Putyu 2010-ben festette meg a kép első változatát, majd 2020-ban a másodikat. Utóbbi változat már egyértelműen karanténkép: posztmodern felfogásban készült szürrealista tabló a puszta számokká váló emberekről, akár egy háborúban. A Rend-tábla ugyanis kódolt számsor, amelynek utolsó, tízedik sora a festmény megrendelésének időpontjára vonatkozik, míg a legelső sorban egy újabb dátum – 2020. 03. 04. – olvasható: ez a nap volt a magyarországi kijárási korlátozás és önkéntes házi karantén kihirdetésének időpontja. A többi számsor „ömlesztve” tartalmazza a halottak hivatalos számát a festmény elkészítésekor, míg a bal oldali tábla strigulái ebben az olvasatban a bezártság első hatvan napjára vonatkoznak.

A minimalista stílusban készült festmény kimagasló kvalitásokkal bír. A számok rendkívül egyéniek: a 666 például három kígyóra emlékeztet, míg a KÁOSZ fölirat O-betűje nagy 0-nak tűnik. A strigulák mérete egyébként pontosan kétszerese a számokénak. Végül: a festményt egy ókori pergamentekercset idéző, „ragacsos” paszparturáma keretezi.