Raffaello: Alba Madonna 1510

 

Korán felszínre törő univerzális tehetsége és kiváló szervezőkészsége révén pályája csúcsán a szemtelenül fiatal Raffaello már harminc-negyven főből álló műhelyt irányított, és gáláns modorú vérbeli reneszánsz udvari ember lévén a Vatikán kedvenc festője volt. Ám jámborság dolgában bajosan lehetett volna a szintén angyali nevet viselő és dolce stílusú nagy elődjéhez, Fra Angelicóhoz mérni: Vasary szerint ugyanis Raffaello kifejezetten élvhajhász, kicsapongó életet élt, s korai halálát is egy pattanásig túlfeszített mámoros éjszaka során lelte. Csakhogy Raffaello nem csupán a hölgyeket falta, hanem a könyveket is: hatalmas szellemi étvágya volt. Intellektuális érettségéről leginkább Az athéni iskola című monumentális freskója tanúskodik, melyen Raffaello a leghíresebb ókori filozófusokat ábrázolta, de nem kronologikusan, hanem krono-logikusan: azaz: szellemi eredményeiknek megfelelő hierarchia szerint elrendezve. Ezen az egyedülálló szellemi tablón nyoma sincs „édességnek”, alakjai olyanok, mintha márványból faragták volna őket. Ám világraszóló hírnevét Raffaello mégsem ennek a páratlan remekműnek, hanem a Madonnát ábrázoló csodás olajképeknek köszönhette. Ha egy uralkodó vagy módosabb polgár gyönyörű aktot, egy „Vénuszt” szeretett volna, akkor Tizianóhoz fordult; ellenben, ha a Madonnák áhítatára vágyott, akkor Raffaellónak címezte sorait.    

 

Michelangelo: Doni Tondo 1507 körül
 
 
Nehéz lenne szavakba önteni, pontosan mivel magyarázható Raffaello Madonnáinak „édessége”, mivel a ciklus meglehetősen heterogén. Van azonban bennük néhány közös vonás. Michelangelo Doni Tondójától eltérően Raffaello sohasem ábrázolta Szent Józsefet, kizárólag a Madonna és a Kisded kapcsolatára fókuszált, inkább „realista”, mint „spirituális” felfogásban, és ebbe a hermetikusan zárt világba rendszerint csupán a gyermek Keresztelő Szent Jánost vagy más szenteket és a természet szereplőit: növényeit és állatait engedte be. Másrészt: Raffaello tónusai és textúrái sokkal lágyabbak, hamvasabbak a Doni Tondo acélos opálszíneihez képest.

Az Alba Madonna kiválóan példázza Raffaello érett Madonna-felfogását. A színperspektíva maximális kihasználása folytán tökéletesen érzékeljük a térmélységet: az előtér csoportja meghitt családi légkört áraszt, ami alapvetően a meleg színeknek köszönhető, míg a háttérben látható ember nélküli táj hamvas, de hideg színekben oldódik fel. A fokozatosan mélyülő térmélységet még tovább fokozza a tondóforma, s mindez az időperspektívára is hatással van: a gyermek Keresztelő Szent János szőrcsuhája és keresztje nyilvánvaló anakronizmus. Szerepük az, hogy a gyermek János ezekkel az érdekes „játékszerekkel” igyekszik kivonni Krisztust Mária bűvköréből. Tehát Raffaello ismét krono-logikusan ábrázolja a későbbi közismert történetet.

Raffaello: Folignói Madonna 1510
 
 
Ám Raffaello Madonnái igazán „édessé” a puttók megjelenésével válnak. Ebből a szempontból a Folignói Madonna különösen érdekes és rejtélyes kép. Raffaello ezúttal teljesen feláldozta a realizmust, és olyan spirituális szentképet festett, melyen a Madonna a felhők felett lebegve egy felhőből formált trónuson ül, szentek gyűrűjében, immár a felnőtt Keresztelő Szent János, Assisi Szent Ferenc és Szent Jeromos mellett. S amin legszebbek azok a szürkéskék, vihar utáni felhőkből fokozatosan kibontakozó puttófejek, melyek hasonlatosak a formálódó, még képlékeny emberi embriókhoz. A képet egyébként a 3 óránál térdeplő donátor rendelte meg, állítólag azt követően és annak emlékeként, hogy csodával határos módon sikerült túlélnie egy bombatámadást Foligno ostromakor. Ennek megfelelően dicsfény övezi Foligno városkáját, sőt, még e dicsfénybe becsapódó bombát is felfedezhetjük hosszú lángcsóvájával a képen. Mindez pedig nem csupán a teológusok, de a konteológusok képzeletét is alaposan felcsigázta, mivel az ufóhívők szerint nem „lángcsóvát” látunk a képen, hanem repülő csészealjat. A rejtélyt csak még tovább fokozza, hogy a középen álló puttó kezében látható táblán nem szerepel semmilyen felírás, így lényegét tekintve „néma” és „értelmetlen”.   
 
Raffaello: Sixtusi Madonna 1512
 
 
Raffaello Madonnáinak édessége és érdekessége a Sixtusi Madonnában éri el tetőfokát. A Madonna itt is többedmagával lebeg a felhők felett, azonban a felhők és a bennük szunnyadó bájos puttók ezúttal tejfehérek, olyanok, mint megannyi „habcsókfelhő”. Cseppet sem lennék meglepve, ha Raffaello bőséges mennyiségű tejet kevert volna az ecsetjébe, mert szinte harapni lehet őket; sem azon, ha e mézédes felhők inspirálták volna – tudatosan vagy tudattalanul – a Raffaello-golyók készítőit, hiszen azok is hófehérek, vastagon megszórva kókuszreszelékkel. Csakhogy e nagyszerű dolce életérzésbe némi üröm vegyül. Sokak szerint ugyanis a Kisded arcán félelem tükröződik, így e festmény lényegesen különbözik minden más Madonna-képtől. A legismertebb magyarázat szerint eredetileg egy feszület függött szemben az oltárképpel, erre a feszületre mutat a képen látható Sixtus pápa, és ettől retten meg Jézus. Ebben az esetben Raffaello olajképe kilépett volna saját keretéből az őt a körülvevő térbe, ami a Sixtus-kápolna egyes megoldásaival mutatna közeli rokonságot, amelyen egyébként a Sixtusi Madonnával párhuzamosan dolgozott Michelangelo. Mindez nem lenne ellentétes a Raffaellót jellemző krono-logikus felfogással, ám nem világos, hogy a pápa miért akarná (és merné-e?) megijeszteni Jézust? Lehetséges, hogy erre a rejtélyre nem is létezik logikus magyarázat, és talán ezen törik a fejüket a kép legédesebb és legérdekesebb szereplői, a bájos arkangyalok.
 
Raffaello: Puttók; Sixtusi Madonna 1512 (részlet)