Leonardo például egyetlen képét sem látta el kézjegyével, ami komoly kihívás elé állítja kutatóit. Cikkemben azonban olyan klasszikus szignókat szeretnék bemutatni, melyek szerves részét képezik az adott remekmű művészi ökonómiájának.
Michelangelo: Pietà; 1499; márványszobor
Az egyetlen Michelangelo-szignó
Michelangelo csak a Szent Péter-bazilikában lévő Pietàt szignálta, talán mert ezzel a művével volt egyedül elégedett. Valóban ez a legcsiszoltabb és legtökéletesebb Michelangelo-szobor. A Mester szignója Mária köpenyén olvasható, azon a hatalmas márványcsodán, amely rendkívül expresszív módon közvetíti Mária érzelmeit, azáltal, hogy Niagaraként omlik alá, Lángként lobog és számos Széllökés barázdálja, így redőiben halotti kamrák, tárnák és ciszternák tárulnak föl. A Pietà kozmikus mű, amelyen mind a négy őselem megjelenik, továbbá az anyagszerűrűség diadala, hiszen Anya és Fiú ugyanabból az alapanyagból készült, így testük tökéletesen összeolvad, amire festmény nem lenne képes. A Pietà maga az ANYA(G).
kollázs: Caravaggio: Keresztelő Szent János lefejezése; 1608; oltárkép.
Egy másik Michelangelo szignója
Nagy névrokonához hasonlóan rendszerint Michelangelo da Caravaggio sem szignálta festményeit. Nem is szignálhatta volna, hiszen képeit olyan sűrű sötétség keretezi, mint egy fekete lyuk, amely elnyel minden információt, csupán a mennyei fényeket nem. Caravaggio élete és személyisége is tátongó fekete lyuk, szinte semmit sem tudunk róla. Rövid pályafutását állandó botrányok tarkították, így szüntelenül menekülnie kellett. Miután fővesztésre ítélték, Máltára szökött és csatlakozott a Máltai Lovagrendhez. Itt festette egyik leghíresebb oltárképét, a Keresztelő Szent János lefejezését, miközben állandó rémálmok gyötörték arról, hogy őt magát is lefejezik. Caravaggio szignója a vértócsa mentén olvasható. Beszédes névjegy, ám nem feltétlenül „beismerő vallomás”, inkább Caravaggio benső félelmét tükrözi, hiszen halálos ítélete még mindig a levegőben lógott. Viszont kétségtelenül „természet után készült”, azaz: Caravaggio szemtanúja volt hasonlóan brutális jeleneteknek, melyeket gondosan elraktározott elméjében.
Kollázs: Paul Gauguin: Oviri; 1894; kerámiatorzó
A rejtélyes Paul Gauguin Oviri-szignók
Paul Gauguin jellemrajza talán még Caravaggioénál is talányosabb. Eredetileg tengerész volt, majd sikeres párizsi tőzsdeügynök. Csakhogy negyvenévesen megcsömörlött a nyugati kultúrától, felcsapott festőművésznek és elhagyta Európát. A Nagy Motívumot hajkurászva végül Tahitin horgonyzott le, ahol valódi „vademberként” élt és csodálatos képeket festett. De nem csupán képei jelentősek. Az Oviri, a primitív stílusban készült kerámiaszobor talán egy „vad gyermeket” ábrázol, akit farkasok neveltek fel, ám később megfojtotta őket. Széles körben Gauguin ösztönlényének tükörképeként ismert. Ezzel az új névvel szignálta műveit is: P.G.O., azaz: Paul Gauguin „Oviri”. E kerámiatorzó – amelyre „áldozatként” vörös mázat olvasztott – a „pokolban fogant”, hiszen elkészítéséhez ki kellett égetnie a kerámiát.
A „mágikus” Van Gogh-szignók
Van Gogh rendszerint Vincent néven szignálta festményeit. E névjegyek olykor egyértelmű részét képezik a textúrának, a Napraforgó-csendéletek némelyikén például a virágvázákon olvasható a Vincent-szignó. Ám Van Gogh sem szignálta minden művét. Ugyanakkor számos képén jelenik meg olyan motívum, amely akár aláírásként is felfogható. Az Olajfákat ábrázoló képeken a faágak, a háttérben hullámzó dombok, de még a felhők körvonalai is ezeket a V.V.-szignókat „visszhangozzák”. Szintén érdekes a Templom Auvers-ben című festmény, a templom előtti úttal, amely villás V alakban ágazik szét és öleli körül az épületet. Mintha a Jó és Rossz Út példázata volna, amely egyszerre emlékeztet breton főkötőre és ördögszarvra. A templom tornyain, ablakain és az elsötétült ég kékjén is megjelennek a V.V.-szignók. Egyik utolsó vásznán pedig szinte minden motívum – az ösvény, a búzatábla, a felhő – V.V.-szignóvá alakul át. A viharos búzaföldek felett repülő fekete varjak olyanok, mint valami mágikus pecsét: V.V. szigillum.
Vincent van Gogh: Búzamező varjakkal; 1890; olaj-vászon
Az utolsó Michelangelo-szignó (?)
Michelangelo a Sixtus-kápolna mennyezetének és főoltárának minden négyzetméterét tökéletesen kihasználta. Az Utolsó Ítéleten Krisztus kettéosztja az emberiséget: a Kárhozottakra Kháron ladikja vár, az Üdvözültekre örök élet. A kompozíció hatalmas m betűt formáz, amely zseniális utalás a mózesi kőtáblákra (!) és talán Mózes nevére is (!), sőt: véleményem szerint ez egy gigantikus Michelangelo-szignó! Lehetséges, hogy Michelangelo mégsem csak a Pietàt látta el saját szignójával, és nem csupán a Pietàval volt tökéletesen elégedett, hanem saját „angyali” nevének kezdőbetűjét is elrejtette a képen látható angyalok közé?
Michelangelo: Az Utolsó Ítélet; 1537–1541; Sixtus-kápolna
