A sötét háttér egyébként nem Caravaggio találmánya, ehhez elég felidéznünk Leonardo Hermelines hölgyét vagy a Salvatore Mundit. A sötét háttér mindkét kép esetében kiemeli az alakokat, elfedi, ami lényegtelen, és titokzatos aurát kölcsönöz mindkét műnek. Caravaggio újítása abban rejlett, hogy kiterjesztette ennek a sötétségnek határait az összes általa festett oltárképre, aminek hatására gyökeresen megváltoztak a fényről, a tömegről és a színekről alkotott fogalmaink. Caravaggio másik ismertetőjegye az erőszakos jelenetek életszerű ábrázolása volt, illetve az, hogy saját korába transzportálta a bibliai eseményeket, ami miatt sokan realista vagy naturalista festőművésznek tartják. Ám minden művészi címkénél fontosabb, hogy Caravaggio képein a sötétség rendszerint karöltve jelenik meg a bűnnel és az erőszakkal, ami együttesen olyan sötét atmoszférát teremt, amelybe csupán a mennyei fénysugár hatolhat be. Mint a Máté elhívása című oltárképen, melyen a Krisztus kezéből kiinduló fénysugár szó szerint keresztülhatol a sötétségen, egészen Máté pénzváltó alakjáig, hogy „felébressze”. E félhomályos bűnbarlang realizmusa tehát megtévesztő, hiszen lényegét tekintve Máté (és Caravaggio) lelkének belső tájait vetíti ki.
Úgy vélem, Caravaggio volt a legelső festőművész, aki egyszerre alkalmazta valóságosan és szimbolikusan a fényviszonyokat, mégpedig azáltal, hogy festészetében nem a megszokott fényviszonyokat tekintette mérvadóknak, hanem azokat, amelyeket az éjszakai égbolton és az emberi szívek mélyén látni: ahol nagyon kevés fényforrás vívja időtlen harcát a „sötét anyagnak” nevezett ürességgel. Az aprócska „reflektorokkal” világító csillagos éj tehát hű tükre Caravaggio sötétbe boruló életének és annak a társadalomnak is, melyben a bűn és az erőszak uralkodott. Míg Leonardo sötétsége zárójelbe tette a külvilágot Krisztus alakja körül a Salvatore Mundin, addig Caravaggio megváltó fénysugara elképzelhetetlen a sötétség homogén plazmája nélkül. Aligha véletlen, hogy koldusok, prostituáltak és egyéb alvilági szereplők voltak e magasztos jelenetek modelljei: maguk is egy-egy darabkái a totális testi és lelki sötétségnek. Caravaggio fényviszonyai úgyszintén „természetellenesek”: mintha valódi „csillagreflektorok” világítanák meg festményeit fáklyák, gyertyák vagy mécsesek helyett; oltárképei így annál fényesebbek és magasztosabbak, minél nagyobb sötétség övezi őket. Ám komor megváltástanát nem csupán fény és sötétség mitikus harca jelképezi, ezzel párhuzamosan egy másik szimbólumrendszert is kidolgozott, ez pedig a kereszt alakú kompozíció a festmények tengelyében, ami alapvetően a tömegek térbeli eloszlására vonatkozik. A Krisztus sírbatétele című képen egyetlen pillanatot látunk olyan sziklaszilárd emberi testekké tömörülni, mintha márványból faragták volna őket. Itt azt a pillanatot világítja meg reflektorával Caravaggio, amikor a szereplők öntudatlan mozdulatai révén kirajzolódik a kereszt. Fontos, hogy a kép szereplői nincsenek tudatában ennek a misztikus pillanatnak, hiszen a kereszt számukra csupán egy brutális kínzóeszköz a Golgotáról, ám a képet nézők szemében már a megváltás szimbóluma. A szereplők szoborszerű mozdulatsora tehát akként is olvasható, mint egy kereszt-tény hieroglifa, melynek majd az „eljövendő napok” lesznek a címzettjei.
A kereszt-tény tengely már a Máté elhívásá is megfigyelhető: itt a Jézus kezéből kiinduló fénysugár alkotja a kereszt hosszabbik szárát, az asztalnál ülők csoportja pedig a rövidebbet. Ez az oltárkép azonban nem szoborszerű, mivel Caravaggio ezúttal nem egy kimerevített pillanatot ábrázol, hanem azt a szinte filmszerű „mozgóképet”, ahogy a fénysugárkereszt szó szerint keresztülkúszik a sötétségen az asztalnál ülők kifejezetten statikus csoportjáig. De talán még ennél is komplexebb és bonyolultabb módon festette meg Szent Péter későbbi mártíromságát Caravaggio. Az oltárképen látható templom szilárdnak gondolt belső tere szinte jelzésértékűvé válik azáltal, hogy megszokott formái teljesen feloldódnak a sötétségben. Lényegében különféle alakok anyagcsoportjait látjuk a semmiben lebegni – mintha az űrben járnánk – a központi alakok „gravitációs erőtere” körül. A sötét plazmában lapuló háttérobjektumokból csupán a hatalmas görög kereszt formái világosak. Caravaggio ezúttal nem latin típusú keresztet használt, hanem görög keresztet, ami vaskosabb, szögletesebb. E görög kereszt jelöli ki a szereplők pontos helyét az általa kreált szakrális térben. A szereplők mozgása rendkívül jellegzetes módon mutatja be viszonyukat e brutális jelenethez: Caravaggio saját önarcképe 11 óránál egyértelműen elhatárolódik az erőszaktól, míg a 4 óránál látható két hóhérlegény – alakjuk szinte össze van forrva – valósággal gyönyörködik benne. Ám ami a legfontosabb: bár Caravaggio látszólag a jelenet központi szereplőire irányítja reflektorát, a szereplők olyan „rituális táncot” járnak, melynek nyomán kirajzolódik a görög kereszt.
Caravaggio komor megváltástanát leginkább Baudelaire világképéhez tudnám hasonlítani, hiszen A romlás virágai is az elhantolt tetemek temetőiben ontják a legdúsabb illatokat és a bordélyházak mélyén a legbujább parfümöket. Ám fokról fokra elsötétedő életünkben kortárs költőinket is nagyon szép versekre ihlette Caravaggio. Mirtse Zsuzsa 2020-as Covid-kötetének – A halhatatlanság vesszőkosarai – egyik legszebb ekhpraszisze (képleíró vers) idézi őt:
„... Itt, ebben a térben minden megtörténhet.
Lám, a római kocsmák lányaiból is lehettek szentek valaki fejében, keze között. Mit érezhettek vajon, amikor viszontlátták magukat fényesen, olyan ruhában, amelyről álmodni sem mertek, s ha csak egy festményen is, de megkapták azt, ami a kereten túl sosem volt számukra igaz és szép? (...) És az a fiú – talán egy kikötőben talált rá –, akit megfestett díszes mezben, vagy éppen meztelenül, talán nem is gondolt arra, hogy az idő neki dolgozik, és az évszázadok lefújják róla az utcák porát. Eladta magát pár scudóért, borért, tányér meleg ételért, szerelemért, ő tudja csak, miért, de hogy abban a pillanatban egy része az örökkévalósággal szerződött, erre nyilván nem gondolt” (...)
Mirtse Zsuzsa: Caravaggio szőlőszeme”; 2020; részlet
