Augustus császár és Tibur Szibillája, 1435. Üdvösség tüköre-oltár képe, töredék (Musée des Beaux-Arts de Dijon)
Nem valódi, hús-vér szereplők Konrad Witz alakjai, semmi közük az ekkor már kibontakozóban lévő itáliai reneszánszhoz, sokkal inkább valamiféle „bábfigurák”, mintha korabeli misztériumjátékokra és népszínművekre szakosodott mutatványosbódék ihlették volna őket. E játékfigurák többnyire szűkös helyekre vannak beszorítva és különböző „egyensúlyi állapotok” elérésére törekszenek, mintha alkotójuk „tárgyiasítva” tekintene rájuk és puszta súlyokként helyezné el őket az általa kreált térben. Ragyogó arany háttér előtt látjuk Augustus császárt Tibur Szibillájával, aki megjövendöli neki Krisztus születését. A gótikus háttér hatására a festmény részben síkszerű lesz. A császár bíborszínű palástja – amelyet aranyból szőtt, mágikus rúnák arabeszkjei tarkítanak – nyilvánvaló utalás Krisztus személyére. A tiburi szibilla „tömege” az egyszerű ruházat és a hideg színek révén a császárhoz képest elenyésző, ám nőiességét és méltóságát drága ékszerek jelzik. A szereplők finoman kidolgozott dialógusa a mókás hókuszpókusz és a fennkölt líra nagyszerű keveréke – egyszóval: „Witzes” – ám a legfontosabb, hogy társadalmi rangjukat a hideg-meleg színek kontrasztja teremti meg.
Szent Kristóf; 1436, oltártábla (Kunst Museum, Bazel)
A középkori óriás, Szent Kristóf történetét elbeszélő remekművön már egy rejtélyes gyermek képében látjuk Krisztust, amint az óriás révész vállán csücsülve igyekszik átkelni a heves sodrású folyón. Az óriás vállai azonban alig bírják e hatalmas terhet – a Világ összes terhét – elcipelni, Szent Kristóf szinte elveszíteni látszik egyensúlyát, majdnem eltörik a botja, de azért valahogy „megússzák”. A hatalmas vörös köpeny nem csupán tökéletes színkomplementere a zöldben úszó tájnak, hanem az óriás Szent Kristóf – nevének jelentése: „Krisztust vivő” – tömegét és a vállára vett Kereszt „minden terhét” is kiválóan érzékelteti, különösen azáltal, hogy koncentrikus vízgyűrűket vet maga körül, talán a krisztusi példázatok és történetek folyamatos begyűrűzéseinek víz-hangjait. A meleg színek tehát a szereplők fizikai súlyát jelképezik, ahogyan az már Augustus császár portréján is látható.
A Szent Péter-oltár leghíresebb képe egyesíti a Csodás halfogás és a Vízen járás történetét. Mindkettő Péter apostol „kishitűségéhez” kapcsolódik, ő az, aki nem hitt az újabb halászat sikerében, s ő az is, aki majd néhány lépés után süllyedni kezd, amikor a Mester hívására maga is a vízen járva próbálja elérni a vízen közeledő Jézust. Sokak szerint ez a legelső európai tájkép, ám Witz képe számos egyéb meglepetéssel is szolgál, melyek közül most csak a legfontosabbakat emelem ki:
A kép cselekménye nem a Genezáreti tavon játszódik, mint a Bibliában, hanem Witz lakóhelyén, a Genfi-tónál. Az épületek és a kelmék gótikusak, Konrad Witz tehát saját korába helyezi át a bibliai történetet, százötven évvel megelőzve ezzel a hasonló újításokkal élő Caravaggiót. Witz ezúttal is a vörös-zöld színkomplementer többlethatását aknázza ki, négyszáz évvel Delacroix híres színelmélete előtt, így Konrad Witz neve ott ragyoghat minden idők legnagyobb koloristái között. A Jézus életét feldolgozó festmények és filmek kivétel nélkül egyszerű fehér vagy szürke ruhában ábrázolják Krisztust, a bíborköpeny kizárólag a Passió és az Utolsó Ítélet kelléke lesz. Konrad Witz szakít ezzel a klasszikus hagyománnyal (is), hiszen egyfelől érzékeltetni akarja a hatalmi hierarchiát Krisztus és Péter apostol között, másrészt meg akarja növelni Jézus fizikai súlyát, ám azzal a különös csavarral a fenti képekhez képest, hogy a nagyobb tömegű Krisztus nem süllyed el, míg a kisebb (szín)tömegű Péter apostol leírhatatlanul „Witzes” arckifejezéssel merül alá a derékig érő vízben. (A Witz név jelentése egyébként valóban „vicces”).
Krisztus nem veszti el az egyensúlyát, mint Szent Kristóf. Elveszti viszont az egyén-súlyát, mivel a megnövelt színtömeg ellenére nemcsak hogy nem süllyed el, de vízköröket sem vet, és tükörképe sincsen, holott minden más fizikai objektum képe duplikálódik a víztükörben. Molly Teasdale Smith művészettörténész szerint a vízben tükröződő sziklák Szent Péter nevére történő szándékos utalások: Petrus = ’szikla’.
Kollázs: A Montagne des Voirons és képrészletek
Krisztus glóriája hatalmas légbuborékhoz vagy egy teljesen transzparens búvársisakhoz hasonló. A tó felszínén is látni erre rímelő apró légbuborékokat. Witz rendkívüli aprólékossággal festi meg a legkisebb fűcsomót is, így mikrokozmoszából a természet ismerete és az élet mindent átható szeretete árad, háttere pedig lenyűgözően pontos és részletgazdag. A 10 óránál látható hegy – a Montagne des Voirons – némiképp emlékeztet a Gellérthegyre, csak oda kell képzelni a Szabadság-szobrot, ugyanakkor egy felbontott testű hal szálkás testét is felidézi, utóbbit valószínűleg szándékosan. További érdekesség, hogy ezen a hegyen számos értékes őskori halkövületet tárt fel François-Jules Pictet de la Rive paleontológus 1858-ban.
A háttérben a Mont Blanc havas csúcsai láthatók. A középső hegyet – a Môle-t – érdekes felhőglória ékesíti, mintha a három hegy a Golgota három figuráját jelképezni, s a középső hegy személyesítené meg Krisztust.
Véleményem szerint a Szent Péter-oltár a Genti oltárral egyenrangú. Ám Konrad Witz olyan érdekes művészi kérdéseket feszeget rajta, főként a tömegek és színek kölcsönhatása kapcsán, melyeket csak évszázadokkal később értettek meg.
