Életének 81. évében elhunyt Babarczy László Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató, egyetemi tanár, érdemes és kiváló művész, a kaposvári Csiky Gergely Színház örökös tagja. A hetvenes évek színházújító nagy generációjának a tagja volt.

II. András 1222-ben kiadott Aranybullája mérföldkő volt a korabeli magyar alkotmányos kútfők között, egyúttal a szakirodalomban is jelentős európai dokumentumnak számít. Jelentősége máig él, élénken foglalkoztatja a modern alkotmányjogi gondolkodást is. Nyolcszáz év nagy idő, s a kerek évforduló alkalom a számvetésre.

Dél körül berekedtem. Végignéztem magamon, és mivel mindkét lábam megvolt, és továbbra is viszonylag fehérnek látszottam, rájöttem, hogy csakis omikronos lehetek, ott ugyanis ez a főtünet.

– Apa! – kiáltotta el magát, mikor belépett a bejárati ajtón. Pár másodperc feszült csönd után halk morgást hallott a mosdóból. A kabátját kigombolta, kifújta a levegőt, az izmai is elernyedtek a nyugtalan szorításból, amikor a válasz megérkezett.

Kis rigmussal csalogatja látogatóit honlapján Galyó Béla, a Különleges Régiségek Múzeumának alapítója: …látványtár, nem hiszem, hogy ilyet máshol láttál már! Talán nem is fogalmaz túlzón a versike, s ki tudja, hogy az idejövők közül hányan kezdenek el hinni a csodában.

Tíz perccel hamarabb érkezett a székesegyházhoz. Mindig és mindenhonnan elkésett, de mert tisztában volt ezzel, és mert kivételesen nem szeretett volna késni, aznap a szükségesnél fél órával korábban kelt. Cigarettára gyújtott, megbámulta a templom kapujának kovácsoltvas szőlőinda-rácsát, körbejárta az épületet.

…szerencsére nem valósult meg. Ők ketten persze nem is terveztek ilyen közös programot, de azért egymásba botolhattak volna. S az a gyanúm, hogy ez esetben apám öccse, Tibor később nem lehetett volna sakkmester.

Eredetileg nem az írói pályára készült, mégis Magyarország egyik legnagyobb kortárs írója vált belőle. Ifjúkori álmokról, az írás nyújtotta szabadságról, a történelem iránti rajongásról, vörösborillatú emlékekről és további írói terveiről beszélgettünk Száraz Miklós Györggyel.

Bereti Gábor az Országút 2021/49-es számában egymás megismeréséhez az eszperantót, a „reménység nyelvét” ajánlja közvetítőnyelvként. Szomszédaink nyelvét ismerni azonban véleményem szerint ennél többet jelent.

Műfaji szempontból Barabás Márton (1952) sokszínű életművének egyik legjellemzőbb elvont motívuma a zene, a zeneiséget jellemző olyan fogalmak, mint az ismétlés, a repetíció, a rész és az egész egymáshoz való viszonyának kérdése.

Elrepül az ember Georgiába, azt gondolja, hogy a Fekete-tenger keleti partvidékén, legalábbis, ami a természetföldrajzot illeti, Ázsiában van, aztán rá kell jönnie, akárha Európában lenne, ami a kulturális, vallási, politikai orientációt illeti.

Bukovszky László, a szlovák kormány nemzeti kisebbségekért felelős megbízottja foglalta így össze a szlovákiai népszámlálás fő tanulságát. Ravasz Ábel volt romaügyi kormánybiztos is egy sokszínűbb Szlovákiát lát. A magyarság asszimilációja nem gyorsult, nem is lassult.