Izgalmas kezdeményezés volt a szeptember első hétvégéjén megrendezett Veszprém-Balaton Filmpiknik, amelynek programjában nemcsak a korábban díjnyertes magyar alkotások, hanem premierfilmek is szerepeltek, köztük Buvári Tamás (Posztkatona, Szeretföld) valós történetet feldolgozó Magdolnája.

Pinczehelyi Sándor 80-as években készült tárgyegyüttesei feltárják az életmű belső összefüggéseit, továbbá az évtized magyar művészetét és politikatörténetét is új megvilágításba helyezik.

Júniusban jelent meg Ignácz Ádám könyve, amely a populáris zene és a zenetudomány szövevényes kapcsolatát tárja fel az államszocialista Magyarországon. A szerző korábban két kötetet is szerkesztett, amely a populáris zenével foglalkozik: a Műfajok, stílusok, szubkultúrák 2015-ben, a Populáris zene és államhatalom 2017-ben jelent meg.

Kollarik Tamás 2011-ben számos szakmai egyeztetés tapasztalatait és nemzetközi példákat beépítve újította meg munkatársaival együtt a korábbi ORTT, majd Médiatanács filmes támogatási és pályázati struktúráját, a filmszakmai támogatásokat egységes rendszerben kezelve, műfaji alapú, szelektív támogatási rendszert kiépítve, a Magyar Média Mecenatúra (2011–2019) programot. Az említett időszakban közel tizenhárommilliárd forintból több mint ezerháromszáz alkotás született. Az eredmény látványos: a filmek több mint ezerhétszáz magyar és külföldi fesztiválról közel négyszáz díjat hoztak el. Kétségkívül a Mindenki Oscar-díjának volt a legnagyobb visszhangja, de a mecenatúrás alkotások azóta is minden évben leteszik a névjegyüket a magyar és a nemzetközi színtéren is.

Az újságszerkesztés – ha jól csinálják – a szövegközpontú alkotófolyamatok egyik legszabadabbika. Ha ugyan a szabadság fokozható. De szerencsére – egy normális világban – nem az; a szabadság természete szerint idő, tér és kiterjedés nélküli, s mint ilyen: fokozásának sincs értelme. Maradjunk hát abban, hogy újságot szerkeszteni: izgató, reménykeltő közeledés a szabadsághoz.