Néhány éve még Habsburgnak vagy éppen k. u. k.-nak gúnyolt, fáradt, kopottas sárga építmény állt a tatai Öreg-tó fölött, kiüresítve, búsan várva jobb időket. Manapság új életre kelt, elegáns, fehér barokk épület az Esterházyak grófi ágának egykori rezidenciája.

Döme Barbara művei egyediek, őszinték, szívhez szólók. A különböző személyiségek megjelenítésében könnyedén önmagunkra találhatunk, olykor szembesülve eltemetettnek hitt fájdalmainkkal és sokszor hibáinkkal is.

A magyar tenger neve, Tihanyéhoz hasonlóan, nagyon közel áll hozzánk, szláv „szelídség” hallik belőle. Nem is oly messzi szomszédunknál – mert Magyarország történelmi és mentális okokból is Lengyelország valódi szomszédja – olyan a vidék, mint egy Tolkien-regényben.

A hazai tájnak olyannyira részévé vált az útszéli kőkeresztek látványa, hogy józan megfontolásból, a katonai szempontokat respektálva még az istentelen bolsevista rendszer is érintetlenül hagyta őket.

Megy a sárga a feketéhez. Még olyankor is, amikor veszélyt jelez, ahogy a szalagkordonon. Nem véletlen, hogy a dekorfestmények közt gyakori a bútorboltokban ez a színkombó. Persze láttunk már ilyet olyan képeken is, amelyeknek van festője, Fehér Lászlónál, Nádler Istvánnál vagy Klimtnél.

Kevesen tudnak. Egyre kevesebben, és ez mind több területen okoz nehézséget, hiszen nincsenek megfelelő szakemberek, akik igazán ismernék szomszédaink nyelvét.

„Én vagyok az égből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” (János evangéliuma 6,50–51)

Tiziano Vecellio (1490–1576) és Diego Velázquez (1599–1660) az ecsetkezelés és színhasználat utolérhetetlen mesterei. Épp egy generáció nőtt fel kettejük között: Tiziano még a lóháton ülő V. Károly spanyol királyról festett képet, Velázquez pedig már IV. Fülöp udvari festője volt. 

Évtizede vissza-visszatérő kérdés, vajon a hat- és nyolcosztályos gimnáziumi képzésnek van-e létjogosultsága. Koncz Levente, az Óbudai Árpád Gimnázium igazgatóhelyettese és Berényi Eszter, az ELTE Szociológia Intézetének adjunktusa fejti ki az ilyen iskolák mellett és ellenében fölhozható érveket.

Fazekas István Váci Mihály- és Jókai-díjas költő, drámaíró. A jogi pálya mellett teológusdiplomát szerzett, az ószövetségi tudományokból doktorált. A versek bűvöletéről, drámaírásról, az antik kultúráról, a színházművészet megújulásáról beszélgetünk.

Mi újság Zuglischer Manóval? Egyáltalán: kicsoda is ő? És tényleg eredendő bűn a megszólítás? Falusi Márton legutóbbi verseskötetéből ezekre fény derül. A felnőtté vált férfilét egzisztenciális töprengései szólalnak meg a kiérlelt költészet nyelvén.

Összekaptak a szomszédok a mai Horvátország területén szerb papi családba született, Amerikában világhírűvé vált feltaláló, Nikola Tesla szellemi örökségén. Zágráb euróérmén jelenítené meg, Belgrád meglopva érzi magát. Pedig a közös szellemi örökség akár híd is lehetne a két civakodó szomszédnép között.