Frey Krisztián: 01 01 72 (1972)  Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Az 1960-as években újjászülető magyar nonfiguratív festészet egyik legeredetibb alakjaként Frey Krisztrián autodidakta művészként alakította ki – a nyugati hatásoktól elzárt, szellemi légszomjtól küzdő hazai színtéren – sajátos kifejezésmódját. 1957–1965 között teremtette meg a szkriptorális absztrakció, illetve az absztrakt expresszionizmus egyéni változatát, a fiatal progresszív művészek körével, a Zuglói Körrel kapcsolatot tartva.

Hatással volt rá az absztrakt expresszionizmus, főként Jackson Pollock és Willem de Kooning művészete. Világosszürke képein az érzelmi-indulati töltésű ecsetírás, a gravitációnak engedelmeskedő lecsurgó festék figurális elemekkel és írásjelekkel párosult. Ezeken az ún. szkriptorális képeken a sok esetben nem valódi, kvázi szövegek ábrázolásakor főként a kalligrafikus megjelenítés, a lélekállapotot kivetítő dinamikus vonalvezetés a döntő. A képek felületére applikált hétköznapi tárgyak kiválasztásakor (kombiné, elhasznált női cipő) szarkazmusának is hangot adott.

72.II.8.
 
1964-ben Németországban, 1967-ben Olaszországban járt tanulmányúton. Korai magánstúdiumai során sokféle stílussal kísérletezett, festett, szobrászkodott. Az írásra, mint kompozíciós elemre véletlenül talált rá. Az írás, a szöveg azonban csak később, az 1960-as évek közepén, a szürke képeken vált meghatározó elemmé, tudatos módszerré (Dorothea nővér, 1964). 1958-ban, szintén tájképi inspirációból, egy alkonyati fényekben ábrázolt Balaton-parti képe kapcsán született első szürke képe, amely az 1960-as évtizedben sorozattá teljesedett (Rákosligeti képek, 1965–1967). A ciklus a magyar monokróm festészet legnagyobb teljesítménye. Innen már egyenes út vezetett a neoavantgárd képzőművészet legfontosabb fórumához, az IPARTERV-kiállításokhoz.
Mari 1968.
 
A saját művészetét „változó tempójú gesztusfestészetnek” nevező Frey 1970-ben emigrált Svájcba. A rendszerváltásig Zürichben élt, ahol a számítógépes művészet úttörőjeként kísérletezett a programozott alkotásokkal. 1974-ig festette szürke vásznait és papírképeit, majd zenetörténeti tanulmányokat folytatott, felfedezte a zene és a matematika rokon voltát. 1976-tól rézkarcokat készített, amelyeken a szimmetria, a tükröződés elvét alkalmazta. Később a festést abbahagyva matematikát és programozást tanult, a véletlen számok törvényével és alkalmazásával foglalkozott. Az 1980-as évek elejétől készítette úgynevezett sztochasztikus képeit, melyeken a véletlenszámok uralmát vizsgálta egy pontosan körülhatárolt folyamatban.
Szerelmeslevél 15.4.72
 
1992-től hol Magyarországon, hol Svájcban élt. A hazai közönség csak hazaköltözése utána csodálkozott rá páratlan életművére, amelyet a folyamatos íráskényszer, a szabad kifejezés és a kísérletezés parancsa hat át. A budapesti Körmendi-Csák Gyűjtemény és dr. Adorjáni Csaba zürichi magángyűjteménye őrzi műveit.
A nagyszabású kiállítás Frey gazdag munkásságának teljes keresztmetszetét mutatja be.

Ludwigmuzeum.hu; Artportal (Sasvári Edit)

Ludwig Múzeum

2022. JANUÁR 21. – MÁRCIUS 20.

Budapest, Komor Marcell u. 1. 1095