Nagyon nem szívesen teszem, főleg amiatt, mert igazán nem rokonszenvezem a kazah rezsimmel, sem az agresszív nagyhatalmi tendenciákkal, sem a magyar kormány kelet felé fordulásával. De megteszi valaki helyettem…? Senki.

Próbáltam legalább egy cikket találni a külföldi médiában, arról, hogy Orbán Tokajevet támogatta (ráadásul az emberek közé lövetésben!), ahogyan azt Markéta Pekarová Adamová (a cseh Képviselőház elnöke – a fordító.) állítja. Semmi ilyet nem találtam. Megnéztem a Reuterst, a Bloomberget, az AP-t, a Politicót, a New York Timest, az egész weben mindent, ahol gyakorlatilag naponta téma Magyarország. És semmi.

Néhány nappal ezelőtt Trump nyíltan támogatta Orbánt, amiről a teljes amerikai média beszámolt és rengeteg demokrata szenátor kommentálta. Elszalasztana a CNN egy ilyen lehetőséget, hogy Trumpot Orbánon keresztül összekapcsolhatja a kazahsztáni mészárlással?

A kormánykritikus magyar médiában is semmi. A 24.hu címlapján covidos betegek, oklahomai lövöldözés, egy pályakezdő tanár levele Orbánhoz, aki anyagi okokból sötét szuterénben él. Kazahsztánról két hír: Hazaértek a Kazahsztánból evakuált magyarok és Az oroszok elkezdtek kivonulni Kazahsztánból.

Telex. A fő hírek: az egyik kerületben nem látnak ki a lakók a házakból a reklámok miatt. Meghaladta a negyvenezret a koronavírus áldozatainak száma Magyarországon. A Fidesz egyik roma képviselője pénzt ígért. Kazahsztáni hírek: Oroszország hamarosan kivonul. És vigyázat, igen, valahol legalul: Orbán beszélt Tokajevvel és részvétét fejezte ki a tüntetők halála miatt. A témát ma tárgyalja a Türk Tanács, amelynek Magyarország is tagja. A legélesebb véleményt a külügyminiszter FB-videója fogalmazta meg, eszerint a kazah zavargások „az ország alkotmányos rendje elleni támadást” jelentettek.

A magyar politika különböző szempontjai…

Igen, a magyar megnyilatkozások teljes mértékben beleillenek az ellentmondásokkal teli „keleti nyitás” politikájába, a türk ​​tanácsi tagság ügyébe, amelyben az ország az összes türk-sztánnal ​​és Törökországgal együtt vesz részt. Ebben azonban nincs semmi újdonság, sőt, mindig is így volt ez, az Európába kívülről „beültetett” Magyarországgal. Éppen most olvastam egy 1878-as cikket, miszerint Magyarország kitartóan szabotálja a Monarchiának azt a törekvését, hogy Törökország és az oszmán közigazgatás támogatásával megszerezze Boszniát. Paks befejezését is még az előző szocialista kormány ígérte Oroszországnak (és Orbán annak idején keményen kritizálta is ezt – hát változnak az idők).

Az oszmán–magyar együttműködés Európa többi részével szemben az oszmán–magyar háborúk történeténél jóval korábbi múltra tekint vissza. A török nacionalisták a magyarokat tartják az egyetlen rokon nemzetnek Európában. A magyarok is olykor melléjük álltak velünk szemben. De nem arról van szó, hogy egymás cimborái lennének ezek a nemzetek, mindig is az érdekeiket helyezik az első helyre. Most éppen közösek az érdekeink, összefogva egy egyre bolondabb EU-ban, de bármikor lehajíthatnak minket a fedélzetről, és az EU felbomlásával könnyen kibabrálhatnak a szlovákokkal vagy a románokkal, ha van hozzá erejük, talán türk ​​testvéreik társaságában.

Puccs volt, vagy nem volt puccs?

Természetesen a jelenlegi magyar külpolitikát teljes joggal érheti bírálat. Magyarországnak minimum nem lenne szabad szabotálnia az EU közös fellépését keleti manőverezésével. De a jelek szerint ebben az esetben nem történt ilyesmi. A magyar fellépés sokkal tapintatosabb, sokkal diplomatikusabb volt, és valójában a magyar állampolgárok védelmét segítette. Persze elég kényes ügy részvétet nyilvánítani az elnöknek azon polgárok haláláért, akiket a rezsime lőtt le, másrészt viszont egy egyszerű puccskísérletről volt szó, amely az emelkedő benzinárak elleni tüntetésnek indult és fokozatosan egyre erőszakosabbá vált. Jó kérdés, mi lett volna a sikere után, hiszen az önállóság harminc éve alatt gyakorlatilag ugyanazok voltak hatalmon, nem jött létre ellenzék. Az ellenzéket egyedül a földalatti iszlamista milíciák jelentik, amelyek szemben állnak a hivatalos, állami irányítás alatt álló (és így radikális iszlámtól is védett) mecsetekkel.

Tokajev marad, a Nyugat elveszítette már rendszerváltó erejét, főképp az Oroszország és Kína között fekvő országokban. De gondolt-e valaki arra, mi is történne, ha véletlenül sikerülne is megdönteni ezeket a rezsimeket? Éppen ez az „utánunk az özönvíz” gondolkozás sodorta káoszba és tűzbe a Közel-Keletet. Egy évtized múltán a legtöbb „tavaszi” országban még brutálisabb diktátorok vannak (aminek a Nyugat csendben örül), az orosz–kínai befolyás pedig nagyságrendekkel nagyobb a térségben. Hát, ez tényleg jól sikerült.

Mindazonáltal, Orbán nem támogatta Tokajevet, pláne nem az emberek lelövésében. A cseh média megint saját játékát játssza a V4 léte ellen, úgy téve, mintha lenne valamiféle varázslatos információforrása, túl a világmédián és a magyar sajtón. Mindez azért is érdekes, mert általában igen gyenge külpolitikai beszámolók vonatkozásában.

És mit szól mindehhez az EU?

Egyébként pontosan ugyanazt, amit Orbán, és amit az Európai Tanács elnöke, Charles Michel is hangoztatott. Amit a cseh média valószínűleg (szándékosan?) észre sem vett. Idézzük: „Tárgyaltunk Tokajev elnökkel a legutóbbi kazahsztáni fejleményekről. Részvétünket fejeztük ki a halálos áldozatok miatt abban az időben, mikor egész Kazahsztán gyászol. Hangsúlyoztuk az EU Kazahsztánnal való partnerségének fontosságát, a szuverenitás, a biztonság és a stabilitás előmozdításának jelentőségét, az emberi jogok és az alapvető szabadságok teljes tiszteletben tartása mellett.”

Az EU tudja, hogy Tokajev kitart.

Az EU is Tokajevnek kondoleált a tüntetők halála miatt.

A politika bizony nem FB- és Twitter-státusok háborúja.

https://www.konzervativninoviny.cz/jak-orban-gratuloval-tokajevovi-ke-strileni-do-lidi/

Nyitókép: Prága, 2021. november 8.
Marian Jurecka, a Kereszténydemokrata Unió - Csehszlovák Néppárt (KDU-CSL), Markéta Pekarová Adamová, a TOP 09 párt, Petr Fiala, a Polgári Demokratikus Párt (ODS) elnöke, a hárompárti Spolu (ODS, KDU-CSL, TOP 09) koalíció miniszterelnök-jelöltje, Vít Rakusan, a Polgármesterek és Függetlenek (STAN) párt és Ivan Bartos, a Cseh Kalózpárt elnöke (első sor, b-j) aláírja az októberi parlamenti választások eredményeképpen létrejövő koalíciós kormányról szóló megállapodást Prágában 2021. november 8-án, a képviselőház alakuló ülésének napján.
MTI/EPA/Martin Divisek