A M betű számos dolgot jelenthet mind hétköznapi értelemben, mind pedig a tudományban. Jelöli a tömeget, a hosszmértéket, a forgatónyomatékot és a mágneses dipólusokat. Két ajakkal képzett mássalhangzóként az első, amelyet a csecsemők képesek kimondani. Ebből a gügyögésből alakult ki a Mama kifejezés, mely szinte minden nyelvben ugyanúgy hangzik. M betűvel jelölik a Mindenség elméletét is, azt a világunk fizikai aspektusainak koherens összekapcsolására kidolgozott tételt, amely ötvözi a relativitás- és a kvantumelméletet.

A most látható kiállítás olyan összefüggésrendszert tár fel a korábban készült és most először bemutatott munkák között, mely a Koroknai-univerzum részeként értelmezhető. Az installációk, videók, valamint a korábbi kiállításokon (a K.A.S., illetve a Vízivárosi Galériában) bemutatott szöveges és filmes dokumentációk olyan kapcsolódásokat teremtenek, melyek az univerzum fizikai és metafizikai törvényeit vizualizálják. Az emlékezés gesztusa belengi a kiállítást, mely nem csupán a nemrégiben elhunyt alkotótársnak és barátnak, a Vízivárosi Galéria vezetőjének, Olescher Tamásnak állít emléket, hanem a művész Édesanyjának, Kascsák Margitnak is. A címben szereplő M, tehát Koroknai Mamájára is utal, aki számára ő az öröktől fogva létező mindenség szimbóluma.

A kiállítótérben, amint elindulunk a lépcsőn, hogy egyre mélyebbre haladjunk a Mindenség elméletében, elsőként az Olescher-videót látjuk és halljuk (a Galéria kihelyezte fénykép mellett). A filmben Koroknai zenei játékát a polinéz szigetvilágból ismert ukulele hangjain halljuk, felidézve az eltávozott barát emberi és művészi nagyságát.
A lépcsőfordulóban a Fénydoboz című installáció videója történelmi jelentőségűnek is nevezhető diskurzust modellez. A két zseniális tudós, Albert Einstein és Niels Bohr közötti vita elevenedik meg. Bohr szerint, ha két részecskét ugyanazon esemény hoz létre, azok akkor is kapcsolatban maradnak, ha eltávolítjuk őket egymástól. Einstein olyannyira lehetetlennek gondolta a Bohr-féle kvantum-összefonódás jelenségét, hogy „kísérteties távolhatás”-nak nevezte el. A szinte lehetetlen felvetés valóban annak tekinthető, ám talán spirituálisan könnyebben elfogadható. Hétköznapi értelemben vonatkoztathatjuk ezt a szoros anya–gyermek viszonyra is, akik akár a halálon túl is képesek kapcsolódni egymáshoz.
Ez a családi kötelék kerül a kiállítás fókuszába, mely több munkában is megmutatkozik. Koroknai Mamája iparművészként az Állami Népi Együttesnek készített jelmez- és díszletterveket. Az anyai örökségből egy modellezett, anyagmintás színpadképet választott, megmutatva mellette Édesanyját minden lehetséges módon, portrén, fotón és videófelvételeken. A kiállítótér közepén álló fémvázas installáció egy roma viselet elemeiből áll össze, melynek arcát egy videó pótolja. Az arctalanságra reflektál az Üzenet című műegyüttes is, amelynek különleges női portréját Koroknai Mamájáról a negyvenes években idősebb Szlávics László szobrász- és éremművész készítette. A rajzról való arctörlés gesztusa bizonyára korrigálás eredménye, ám így újabb jelentésmezők rakódtak a műre. A Mama így olyan titok őrzőjévé vált, amely most tárul fel előttünk. A rajz mellett lévő pergamen mintha kilépne a képből, hogy felfedje titkát. A videóban az üzenet is megtekinthető, amely lassan, betűről betűre bontakozik ki: „Világunk viszonylagosan szemcsézett, melyben a komplementaritás kiterjesztett idő.” Bipoláris univerzumunkban tehát a tér és az idő viszonylagos, múlt és jelen valósága egymásra rakódik, az akkor küldött üzenet ma is érvényes és aktuális.
A másik installáció, a nootikus transzcendenst, vagyis a szakrális határátlépést szimbolizálja egy tabernákulum lebegő fiókjaként. Egykor valószínűleg Oltáriszentséget őriztek a XVII. századból származó kegytárgyban, melynek fiókjába feltétlenül bele kell tekintenünk, hiszen az bizonyára valami fontosat rejt. És valóban, itt a leglényegesebbel találkozhatunk – benne önmagunkkal kell szembesülnünk. Ezt szimbolizálja a fiók szándékolt üressége, amely a távol-keleti filozófiák szerint a teljességet vagy a nirvána állapotát jeleníti meg. A határátlépés után a kiállításban ténylegesen új térbe jutunk, melyet függönyszerűen alufóliaszalagok választanak el az így színpadszerűvé váló központi résztől. A sötétebb térben a korábbi tárlatok videó- és szöveges dokumentációi mellett két metafizikai tétel vizuális igazolása elevenedik meg, a Mimetikus árnyak és az Éteri hang installációiban.
A munkák tere és ideje, hangja és mozgási irányai olyan egységes világot alkotnak, mely valamennyi lényeges tudást magában foglal. Ezekhez olyan ismert képeket és táncmotívumokat választ (a Mama, egy széki táncos, illetve Ladjánszki Márta kortárs táncművész személyében), amelyek érthetővé teszik azt a komplex tudásanyagot, amelyben Koroknai otthonosan mozog, és minket, befogadókat is kalauzol. Ekként modellezi tehát a Mindenség elméletét a Mama emlékezete.

Koroknai Zsolt „M” – Modellfüggő valóság című kiállítása 2022. január 11–28. között tekinthető meg a Vízivárosi Galériában – 1027 Budapest, Kapás utca 55.