E futurisztikus üzlet egyfajta négyzetre emelése azoknak az önkiszolgáló kasszáknak, amiket a bevásárlóközpontokból jól ismerhetünk, és amikről rengetegszer bebizonyosodott már, hogy sokszor nagyobb bonyodalmat okoznak egy átlagos vásárló számára, mint hasznot. Most azonban mind az eladóknak, mind az önkiszolgáló kasszánál kisegítőknek, mind a termékek lecsipogtatásának ideje lejárt. Itt nincs pénztár, nincs vonalkód leolvasó, nincsenek padlón szétszóródó aprók, és
főleg nincsen: idegesítő személyzet, akivel még a végén – kimondani is szörnyű – emberi érintkezésbe kerülhetnénk.
Az Amazon mesterséges intelligenciájával működő bisztróban vásárláshoz csak egy okostelefonra és egy alkalmazásra van szükséged. A többit a rendszer intézi. Lecsipogsz, belépsz, leveszed a polcról, ami tetszik, majd azzal a lendülettel távozol is. A sok-sok kamerával felszerelt „okosüzlet” minden mozzanatodat nyomon követi, így már vásárlás közben összeszámolja a fizetendő összeget, amit kilépéskor levon a bankszámládról.
Nincsenek többé nyakadban lihegő vásárlók, tengerikígyó-hosszúságú élelmiszerhalmok a kasszaszalagon, a karalábé súlyának leméréséről megfeledkező és így a sorban állás hosszát súlyos percekkel megnövelő szerencsétlenkedők. Egyszerűség, könnyedség, lazaság. Ezt ígéri a technológia hazai kizárólagos forgalmazója, a Kende Gastro Zrt.
Ez mind csodásan hangzik. Csakhogy az ilyesfajta újítások valószínűsíthető társadalmi hatásai meglehetősen aggasztóak. És itt most nem is feltétlenül arra a szintén égető problémára gondolok, hogy rengeteg munkahely szűnhet meg akkor, ha elterjed ez a technológia. Nagyobb veszélyt jelenthet az embertársainktól már így is mérhetetlenül elidegenedett életünk vonatkozásában.
A kényelmi szempontot és az óriási profit ígéretét leszámítva nehéz találnom egyetlen olyan érvet is, amiért ez a fejlesztés az emberek érdekében állna. E kezdeményezésnek köszönhetően az élet egy újabb területéről iktatják ki az emberi érintkezést. Márpedig
az emberi érintkezés kulcsszerepet játszik a személyiség fejlesztése és ápolása szempontjából.
Hovatovább enélkül nem is beszélhetünk emberhez méltó életről. Ez egy orbitális közhely, ám valahányszor hasonló technológiai újításba botlok, az a benyomásom, mintha ezek a menő üzletemberek valahogy nem tudnának (vagy nem akarnának tudni) erről.
Egy vásárló és egy eladó közt általában nem alakul ki komolyan vehető emberi kapcsolat. Ám sokszor egy pillantás, egy kedves szó vagy gesztus is elég lehet, hogy a feleknek jól induljon vagy éppen jól végződjön a napja. Világmegváltó történésekhez kettejük interakciója nem vezethet, ám a pénztármentes kávézóhoz hasonló kezdeményezések ennek legkisebb esélyét is elveszik. Annak esélyét, hogy bármelyik nap részünk lehet egy sorsfordító találkozásban. Bármelyik nap lehetőségünk nyílhat arra, hogy a többi emberen keresztül kedvességet és spontaneitást gyakoroljunk.
Nem adunk többé borravalót, mert már nincs kinek.
Nem mosolygunk senkire, mert a lelketlen műszerek képtelenek arra, hogy ezt viszonozzák. Nincs módunk szép napot kívánni, hisz a gép anélkül is tökéletesen elvégzi a munkáját. Ez a hideg-rideg, Spielberg sci-fijeit megidéző jövőkép sajnos egyáltalán nincs olyan messze, mint ahogy azt tíz-húsz éve gondoltuk volna.
Forradalmi újítások ide vagy oda, végül csak az fog számítani, mennyire váltunk életünk során emberré, és mennyire voltunk képesek ezt a mindennapok során fenntartani. Ehhez pedig az automata kávézó fog a legkevésbé hozzásegíteni bennünket.
