Rápillantott a régi városfal tövében meghúzódó, dróthálóval védett kőtár töredékeire, csorba oszlopfőire, elolvasta a feliratot: „ezeken a romokon állt a város és egyben Magyarország legrégibb, 1367-ben alapított egyeteme”… Úgy tűnt neki, hogy addigi életében semmi nem érdekelte, ami tíz napnál régebben történt, most mégis csodálkozva kapta magát rajta, hogy kíváncsian gondol a hat-hétszáz évvel korábbi múltra… Átvágott a püspöki palota alatt húzódó parkon, és azon morfondírozott, hogy vajon akkor jár-e közelebb az igazsághoz, ha a sok száz évvel azelőtt élt emberekről azt gondolja, hogy olyanok voltak, mint ő, vagy akkor, ha azt gondolja, hogy egészen mások lehettek. A Barbakán melletti kávézó teraszán leült, kapucsínót rendelt, és zavar vagy elégedettség nélkül állapította meg, hogy a pincérfiúnak nem kis erőfeszítésébe kerül úrrá lennie a bonyolult helyzeten: felvenni a rendelést, nem feltűnően megbámulni a mellét, és úgy tenni, mint aki nem ismeri fel a vendégét. A pultban rádió szólt, egy kívánságműsorban éppen az ő dalát játszották. A terasz majdnem üres volt, rajta kívül csak egy másnaposnak látszó, borostás férfi kornyadozott a pohár söre fölött, és az egyik virágláda mellől egy fekete macska figyelte a bérgyilkos rideg tekintetével a világot… A kávéját kortyolgatta, és amikor a muzsika elhallgatott, elnyomta a cigarettáját, és fizetett. Mire visszatért a székesegyház elé, már késésben volt. A fiú a templom előtti lépcsősor tetején ült és napozott. Letelepedett mellé a langyos kőre. Hogy miről beszéltek? Nem fontos. Szóba jött az Isten, a csapolt sör, a gesztenyefák és a muzsika. A fiú összehordott hetet-havat, aztán elhallgatott. Sütött a nap, a madarak csiripeltek, a székesegyház kapuja mögül tűzhányórobajlás és disznóvisongás hallatszott, és a fiúnak a nagyapja jutott eszébe, mert ha semmiségeknek örült, olyasmiknek, hogy érik a cseresznye, visszamosolyog egy nő, kacsák ülnek a tavon, akkor mindig a nagyapja jutott eszébe, akitől megtanulta élvezni a semmiségeket. Valamit mondott is erről, a nagyapjáról, a madarak csiripeléséről, az orgonáról, aminek közel hatezer sípja van, meg arról is, hogy a legérzékenyebb hangszer mégis az emberi hang, és akkor a lány maga alá húzta hosszú lábait, elnyomta a cigarettáját a kövön, és azt mondta: – Le akarsz feküdni velem? Mert ha igen, akkor soha ne beszélj nekem az éneklésről. – A fiút szomorúság fogta el, mint amikor ijedten acsargó kóbor kutyán vagy síró öregemberen esik meg a szívünk. A lány fürkészőn bámult az arcába, és rájött, hogy álmodik, és arra is, ami addig meg sem fordult a fejében: az álombeli srác nem ismeri őt. A fiú pedig gyanakodni kezdett, hogy talán azért volt ismerős a lány arca, mert valahonnan ismernie kéne. A beszélgetés elakadt, ki-ki rágódott a felfedezésén, aztán túljutottak a holtponton. Később a fiú felállt, kezét nyújtva felhúzta a lányt is, és bevezette a dómba, ahol csönd és a templomok súlyos, hervadtvirág-illata fogadta őket. A takarítónő kisfia aznap belázasodott és kimaradt az iskolából, az asszony megvárta az orvost, így a szokottnál később érkezett munkába. Amikor a fiú és a lány a templomba léptek, ő még a sekrestyében zörömbölt a vödreivel. Így hát azon a június végi pénteken szinte egyedül voltak a székesegyházban. Mehettek volna a főhajóba, az altemplomba vagy a négy elbűvölő kápolna valamelyikébe is, de a fiú egyenesen a karzat felé vette az irányt. Leültette a lányt, és azt mondta neki: – Hunyd be a szemed. – A lány szót fogadott, hátát a pad támlájának vetette, és amikor óriáscetek szerelmes sóhajtozásához hasonló mély reszketés áradt szét a templom festett mennyezete alatt, úgy érezte, mintha az Isten hörögne egy hatalmas fürdőkádban, és szeretett volna együtt hörögni vele. Valkűrök visongtak, titánok bömböltek, a hangok káoszát az anyag ősbugyogásának, égzengésnek és csatazajnak is vélhette volna. Néhány percig még nem mozdult, megbabonázva hallgatta a csecsemősivalkodást, de amikor felbrummogott egy égi óceánjáró ködkürtje, akkor ijedten felpattant és kisietett a templomból. Már késésben volt.
Borítókép: Száraz Miklós György 11 évesen, édesanyjával és Bundi kutyával.
