Kétféle szem – kétféle látás. Egy költő és egy grafikusművész izgalmas vállalkozásából született közös kiállításról és a figyelemre méltó könyvről, amely a művekből létrejött.

A Szent István-i Magyarország persze nem pusztán az első király korának országát jelenti: nem haláláig, 1038-ig tartott, hanem még 880 évig… Tegyük hozzá: úgy ahogy, és annyira amennyire.

Életünk során mindannyian megéltünk, megélünk hideg napokat. Mindannyian másképpen éltük át, különbözőképpen emlékezünk, sokféleképpen ítéljük meg tegnap megtett vagy elmulasztott cselekedeteinket. A cellában négyen ülnek, négy volt katona idézi emlékeit…

P. Somorjai Ádám bencés történész, aki sok más munkája mellett huszonhat esztendeig dolgozott Rómában levéltárosként és Mindszenty boldoggá avatásának relatoraként is, jelentősen gazdagította a Mindszenty-irodalmat és a forráskiadványokat.

Void, a hazai street art élet egyik legismertebb alakja, akit esélyes, hogy mindenki ismer, aki gyakran járja Budapest utcáit. Azonnal felismerhető, furcsa, absztrakt fejei ugyanis a többméteres kapukon, falakon felbukkanó változatoktól kezdve a kis utcatáblákon, oszlopokon meghúzódó matricákig mindenhol megtalálhatók.

„Világos, miről van szó. Átutazóban vagyok, egy idegen nagyvárosban. S ekkor, váratlanul, érdekessé válik a Nagykörút és az Oktogon és az emberek és a csilingelő villamosok. Az idegenség pezsdítő izgalma fog el. Vizsgálom a típusokat, próbálom ellesni a beszélgetők szavát.” (Karinthy Frigyes: Lekéstem a vonatot)

A Jakatics-Szabó Veronika (1983) kiállításának otthont adó óbudai Selyemgombolyító neve nyelvi játékosságot, lágyságot sugall, amihez a maga természetességével illeszkedik a festményeken játszó gyermekek képe. Akár valamelyik mű címében is szerepelhetne a selyem gombolyítása, gurítása egyfajta misztikus játékként értelmezve.

Egy fiatalember a művészeti szakközépiskolában szobrászatot tanul, majd a Képzőművészeti Főiskolán grafikusként végez, és mára a kortárs magyar festészet egyik legismertebb alkotója. Átalakuló, mégis következetes pálya Szurcsik Józsefé.

Az élet folyama, annak lenyomatai az arcba vannak írva. Az időbeli átalakulások rétegekként fednek és feltárnak, az arc ezáltal az idő rétegzettsége. A jelként megjelenő arc és figura egyszerre perszonális, a személyiség egyedi látványa, de hordozza a közösségi lét sajátos jeleit.

Bombamerénylet áldozata lett Darja Dugina, Alekszandr Dugin politikafilozófus lánya augusztus 20-án, Moszkvában . Az apjával azonos nézeteket valló újságíró és politológus azt fejtegette, hogy Oroszország és Belarusz lassú összeolvadása Carl Schmitt nagytér- (Grossraum-) elméletét példázza, a terrorista akciók pedig jobban megrázzák a politikai teret, mint a nagy háborúk.

"Akt in Landschaft” – olvashatjuk számos német expresszionista festő képei alatt a címet. Tóth Angelika festményeit nézve gyakran ez a képzettársítás jut eszembe, nem csak a képek expresszív karaktere miatt.

Lételeme a föld, a fa, a népi hitvilág, a természet és az állatok közelsége. A Csíkcsomortánban élő képzőművész, Csomortáni Gál László az egyszerű, falusi élet mellett döntött, noha számos egyéni kiállítása volt már Los Angelestől Koppenhágáigés Stockholmig, Oslótól New Yorkig sok helyen a világban.