A főtemplom helyreállításának tervezését és az építkezést kezdetektől teljes titoktartás, a nyilvánosság és a szakma kizárása övezte. A városban felröppenő hírek, találgatások a liturgikus tér teljes átalakításról, a freskók lefestéséről, a színes üvegablakok cseréjéről szóltak. Eközben az érsekség megközelíthetetlenül hallgatott. Ugyancsak nem szólalt meg a Magyar Állam támogatásával megvalósuló beruházás felelőse a Veszprémi Érsekséghez tartozó Castellum Vagyonkezelő Igazgatóság. Végül a decemberben megtartott sajtótájékoztatón aztán elhangzott, a „tervezők az épület (ősiséget sugárzó) karakteréhez illeszkedő, hagyományos és egységes belső tér kialakítását tűzték ki célul.”

Az eredeti templom építését Gizella királyné kívánságára az 1030-as évek második felében kezdték meg, az évszázadok során a Főszékesegyház gótikus, barokk, majd 1910-ben neoromán, illetve neogótikus stílusban alakult át. A kétségtelenül szükséges szerkezeti és épületfizikai felújítások mellett megújul a teljes liturgikus tér, tehát a szentély, a hajó, az oratórium, emellett helyreállítják a sekrestyéket, az oldalszentélyeket.

Természetesen nincs vita abban a kérdésben, hogy a vizesedés problémáját meg kell oldani, erről Vörös Tamás DLA, az érsekség főépítésze így beszélt: „A Szent Mihály Főszékesegyház közvetlen környezetében a sziklafelszínre alapozott középkori falak zárt alakzata gyakorlatilag vízgyűjtőként működik. A megrekedő csapadékvíz okozta problémát a műemlék védelme érdekében kezelni kell: az épületek szigetelését a műszaki, művészeti és műemlékvédelmi szempontoknak megfelelően, a régészeti emlékek megőrzésével együtt kell megoldani.”

A megújulás terve.  Forrás: Castellum Vagyonkezelő Igazgatóság

Más kérdés, ami a szakemberek és a veszprémi hívek ellenérzését kiváltotta: a belső tér átalakítása, egyes megfogalmazás szerint „modernista kiürítése”. A főépítész ezzel kapcsolatban azt mondta, a cél az volt, hogy a basilica minor ranghoz méltó belső teret kapjon, megújításakor a századelős látványt vették alapul.  A festőrestaurátori kutatások megmutatták, hogy a múlt század eleji díszítő motívumokat és a színeket erősen átdolgozták a hetvenes években. A Szirmai Antal-féle ábrázolásból alig maradt valami, így azt megőrizni nem lehet, csak rekonstruktív kifestés jöhetne szóba, arra most nincs idő, a sófertőzés és a nedvesedés miatt felhelyezett védőréteg azonban megteremti a lehetőségét a később rekonstrukciónak. A főépítész szerint a stílusegység miatt nem maradhatnak a templomban Árkayné Sztehlo Lili üvegablakai, helyettük újak készülnek Watherr Gida századelős alkotásainak motívum- és formavilágát idézve. Emellett kilenc elemből álló rózsaablak kompozíciót helyeznek el az épületben. 

Reménykedjünk, bár egyre kisebb a remény, hogy nem a „kiüresítéssel” riogatóknak lesz igazuk.

Nyitókép: A bazilika felújítás előtt Árkayné Sztehlo Lili üvegablakaival