Grafikusnak készült, ám kényszerből szobrász szakra jelentkezett, amit végül cseppet sem bánt meg. Dorogi János különböző anyagokkal és saját technikákkal kísérletező művész, akinek munkái összetéveszthetetlenek, azonnal felismerhetők.

Miskolczy Ambrus A gnózis revánsa című, az Országút 2022. augusztus 12-i számában közölt írásában azt állítja, válságos jelenünk nem más, mint a „modern gnózis” kora. Cikkünk vitatkozik némely állításával.

Úgy véli, egy mezzo számára az egyik legkitüntetőbb felkérés, ha a Requiemben énekelhet. Komlósi Ildikó repertoárján mindig fontos helyet foglalnak el Giuseppe Verdi művei. Az énekesnővel a jubileumi évadról és a tanítás meglepetéseiről is beszélgettünk.

A Berlinben élő Márton Enikő a Keserü Ilona kolorista festészete által meghatározott pécsi képzőművészeti hagyomány hiteles képviselője és folytatója, aki egyedi látásmódjával ezt a színközpontú festészetet sajátos, táji-téri absztrakció dinamikusan alakuló formáin keresztül újítja meg.

Legújabb számunkban Németh Zsolt az ukrajnai béke feltételeiről, Sári László József az önkorlátozást hirdető ázsiai világlátásról, Hegedűs Endre Chopin muzsikájának rejtett üzenetéről nyilatkozik, Jeszenszky Géza a német megszállással szembeni fegyveres ellenállásról ír.

Egyre kevesebben vagyunk, akik átéltük, s már képesek voltunk fölmérni 1956 jelentőségét, nevezetesen, hogy egy kis ország meg tudta rázkódtatni – szovjetunióstól – az egész kommunista blokkot. A világ haladó egyharmadát, ahogy az öntelt szlogen hangzott.

A szlovákiai magyar választók a helyi választásokon biztató és sürgető jelzést adtak az egyesített magyar párt, a Szövetség politikusainak, hogy ideológiai és személyes ellentéteiket zárójelbe téve dolgozzanak a magyar kisebbség parlamenti képviseletének megteremtéséért.

Vajon az orosz–amerikai/európai kiélezett szembenállás és a több területen is megnyilvánuló együttműködés felülírja a két ország hagyományos ellentétét?

Szita Irén nővér élete és vallomása tanúsítja, hogy Jézus a végtelen nyomorúságban sem hagyja el azt, aki benne bízik, képes mérhetetlen kincsekkel elhalmozni a szenvedő embert.

A halott már Isten irgalmának ölelő karjában van, és mi, akik rá emlékezve mindabba a jóba és szépbe „beletemetkezünk”, amit életében velünk tett – mi, akik még a halott előtt feltáruló új lehetőségek előtt állunk, újra megtapasztaljuk létének szépségét, amely immár Isten életével eggyé vált.

Vadgesztenye pattan a kövön, odébb ugrik. A hangból ítélve megrepedt a héja. Barna mókus mozdul egy ágon. Szélsebesen száguld a fa törzsén, a földön a barna golyóbishoz szökell, szájába kapja, és már itt sincs e serény élő lakója a holtak kertjének.

Válságos időkben vajon szükség van-e karizmatikus politikusra, aki a rutinkérdéseken felülemelkedve retorikájával olyan értelmezési keretet teremt, amelyben az általa elképzelt megváltás játssza a főszerepet?