„Összetört, elhagyott, meghalt…” – ezt a címet kapta az operaházi tárlat, amely a magyar színháztörténetben elsőként mutatja meg a holokauszt eseményeit egy társulat életében. Ötletadója Gábor Sylvie rendező, játékmester, aki doktori disszertációjához készített alapkutatást az 1939 júliusa és 1944 áprilisa, vagyis a második zsidótörvény bevezetése és Magyarország német megszállása következtében elbocsátott tagok életét, sorsát vizsgálva. Az adatok gyűjtése komoly feladat elé állította a kutatót, túlélők ma már nincsenek, dokumentumok is alig, hiszen a világháborút követő évtizedekben a traumák jórészt elhallgatva, kibeszéletlenül maradtak, feljegyzések és visszaemlékezések csak elvétve születtek. Ezért is különösen jelentős teljesítmény az OPERA Emléktár vezetőjének és a kiállítás kurátorának, Karczag Mártonnak a munkája, amely most, a tárlat megnyitásakor sem tekinthető befejezettnek, maga a bemutató is a folytatás egyértelmű szándékával született.

A kiállítás operaházi munkásságuk figyelembevételével három csoportba osztva vizsgálja a nyolcvanhárom egykori tag – tizennégy magánénekes, öt karmester és korrepetitor, huszonhét énekkari és tizennyolc zenekari tag, hét balettművész, négy adminisztratív, valamint nyolc műszaki dolgozó – életpályáját.

Közülük negyvenöten a világháború után folytatták operaházi munkájukat, tízen nem élték túl a megpróbáltatásokat, tizennyolcan nem tértek vissza a társulathoz. Utóbbiak között akad, aki külföldön folytatta pályáját, többek karrierje megszakadt, nyolc egykori munkatársról pedig semmilyen információ nem állt rendelkezésre.

A tárlat helyszíne szimbolikus  

A száraz, szigorú számadatoknál azonban fontosabbak a kirajzolódó emberi sorsok. A magánénekesek között ott találjuk a többgenerációs operaénekesi dinasztából származó tenort, az ifjabb Ney Dávidot, aki bár megérte a szabadulást, legyengült szervezete a hazafelé úton feladta a küzdelmet. Míg olyan kimagasló énekesek, mint Lendvay Andor és Székely Mihály a világháború után komoly karriert élhettek meg, a magánénekesnők – köztük Diósy Edit és Egry Lili – csaknem mindegyikének a pályáját derékba törték a megpróbáltatások. A karmesterek közül a világháború előtt a repertoár gerincét vezénylő Fleischer Antal ugyancsak visszatért az Operához, de még 1949 nyarán elhunyt. A világháború idején Svájcban „ragadt” pályakezdő korrepetitor, Solti György nagyívű pályát járt be, kollégája, Pless László az Opera Énekkar karigazgatójaként lett évtizedeken át meghatározó alakja a hazai komolyzenének. Tolnay Pál, az Operaház legendás főfelügyelője, mai szóhasználattal műszaki igazgatója az ostrom utáni újjászervezés egyik kulcsfigurája volt, néhány évvel később azonban a nagypolitika immár véglegesen eltávolította pozíciójából. A balettművészek közül érdekes Klier Nelly életútja, akit az Operaház neves olasz karmesterével, Sergio Failonival kötött házassága mentett meg a deportálástól, a hatvanas években, férje halálát követően impresszárióként segítette jeles művészek magyarországi fellépését. Említésre méltó Hidas Hedvig élete is, aki a háborút követően az Állami Balettintézet mestere, majd igazgatója lett, testvére, az ugyancsak operaházi balettművész, Bruckner Anna nem tért haza a bergen-belseni koncentrációs táborból.

Szimbolikus a tárlat helyszíne, az operaházi páholyok alatt futó, patkó alakú pincefolyosó. Budapest ostromakor több százan, egykori operaházi dolgozók és családtagjaik zsúfolódtak itt össze.

Ott vészelte át a drámai időt Kodály Zoltán, akinek zeneszerző és műfordító felesége, Sándor Emma is bujkálásra kényszerült, s az üldözöttek közül itt talált menedékre Bársony Dóra, Palotay Árpád, Venczell Béla és feltehetőleg Egry Lili operaénekes is.

A kiállítás azon kívül, hogy a fennmaradt, hiányos források alapján igyekszik bemutatni a származásuk miatt meghurcoltak életét és pályáját, felidézi az Operaház történetének fontos momentumait a megnyitástól a második világháború végéig. A tárlat kitér az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesült (OMIKE) Művészakciójára is, amely a munka nélkül maradt művészek számára biztosított szűkös megélhetést, és amely négy évada során csaknem kétszáz programot, köztük számos operaelőadást is műsorára tűzött. Az archív fotókkal és plakátokkal illusztrált tablókon QR-kód olvasó segítségével az énekes szólistáktól fennmaradt hangfelvételek is meghallgathatók.

Az „Összetört, elhagyott, meghalt…”  című kiállítás 2023. január 14-től szombaton és vasárnap délután négy órától csoportosvezetéssel látogatható. A meghirdetett időpontokon kívül tíz fő felett az Operaház lehetőséget ad csoportos látogatás igénylésére is a tour@opera.hu e-mail-címen.

Nyitókép: Különleges helyszín az Operaház pincéjében, a páholyok alatt.  Fotók: Berecz Valter/OPERA