A Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM) kiadásában, a Magyarország Barátai Alapítvány támogatásával tekintélyes válogatás látott napvilágot
Angelo Rotta (1930–1945 között magyarországi nuncius) politikai jelentéseiből. Az első részt az ígéretes történészi pálya előtt álló, fiatalon elhunyt Csíky Balázs szerkesztette (sajtó alá rendezte: Somorjai Ádám), a második részt Somorjai szerkesztette. Az olasz nyelvű jelentéseket Csíky Balázs és Korompai Eszter fordította, a latin és német nyelvű szövegeket Somorjai Ádám gondozta. Az első rész bevezető tanulmánya Dudás Róbert Gyula tollából jó eligazítást nyújt a szövegek megértéséhez és értelmezéséhez.
A szerkesztők munkáját és szakmai hozzáértését dicséri a válogatás nem könnyű munkája. Nyolcezer-hatszázhetven jelentésből kilencvenhét dokumentumot gyűjtöttek össze és adtak közre. Ezek híven tükrözik Rotta diplomáciai tevékenységét, látásmódját és stílusát. A diplomáciai iratok a vatikáni levéltárban maradtak fenn. Kutatásuk azután vált lehetségessé, hogy Ferenc pápa megnyitotta a kutatók előtt a XII. Piusz pápasága (1939–1958) idején keletkezett iratokat.
Amikor a szovjet csapatok Buda elfoglalása után betörtek a Várban lévő nunciatúrára, Rotta és munkatársai elégették a jelentéseket, nehogy azok illetéktelen kezekbe kerüljenek. A vatikáni diplomatát a szovjet irányítás alatt álló Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1945. április 4-én kiutasította az országból.
Mi jellemzi Angelo Rotta jelentéseit? Miután egészen 1944–1945-ig biztos lehetett abban, hogy jelentéseit a diplomáciában megszokott diszkrécióval kezelik, azok ritkábban alkalmaznak nehezen értelmezhető, áttételes megfogalmazásokat, illetve alig megfejthető utalásokat. Nagy erénye, hogy világosan fogalmazva, szinte hétköznapi nyelven számol be a magyarországi eseményekről.
A kötetek címe politikai jelentésekre utal, az írások azonban sokkal gazdagabbak ennél. Valóban képet kaphatunk a magyarországi belpolitikai viszonyokról, azok nemzetközi összefüggéseiről, elemzi a kor szellemi-kulturális viszonyait és egyes személyeket érintő eseményeket és törekvéseket.
Rotta jelentései nem tárnak fel eredendően új elemeket a korszak történetéből. Katolikus keresztény szempontból tárgyalja az eseményeket, mond véleményt az országban végbemenő folyamatokról, jellemez egyes személyeket. Megállapításai – a korszak ismeretében ez jól kivehető – nem szubjektívek, nem személyes véleményének kíván hangot adni, több forrásból szerzett információkat gyűjt össze és szintetizál.
A diplomáciai küldetéssel összeegyeztethetetlen, hogy a diplomata, jelen esetben a nuncius, beavatkozzék az ország belpolitikai életébe. Kivételt képez az ország 1944-es német megszállását követő időszak, amikor a nunciatúra (a svéd és a svájci követség mellett) mindent megtett, hogy az üldözött emberek segítségére siessen.
Máskor Rotta szigorúan tartja magát a diplomáciai semlegességhez, a helyi katolikus egyház ügyeit illetően – érthető módon – kissé más a helyzet. De ilyen esetekben is legfeljebb ajánlásokat tesz, felhívja a figyelmet a Szentszék valamilyen intézkedésére. Több alkalommal kitér az ország vallási megosztottságára, a protestantizmus jelenlétére a köz- és politikai életben. Az általános „köz-
érzetet” – ne feledjük, még jóval a II. vatikáni zsinat előtt járunk – korántsem hatotta át az ökumenizmus eszméje.
Helyzetmegítélései, jellemzései mentesek bármiféle politikai, különösen pártpolitikai elfogultságtól, nemzeti, nemzetiségi befolyástól, és tárgyilagosan ítéli meg a magyarság sérelmekből táplálkozó megnyilvánulásait – még bonyolult társadalmi kérdésekben is. Rotta éles megfigyelő. Olyan szociálpszichológiai, szociológiai megállapításokra jut az ország életével kapcsolatban, amelyek – ha halványan is – mai társadalmunkban szintén érzékelhetők (vallási, etnikai, illetve nemzetkarakterológiai jegyek).
A szerkesztő egy harmadik kötet megjelenését ígéri. Miután ez a két könyv felöleli Rotta egész magyarországi működését, mit tartalmazhat a folytatás? Somorjai Ádám érdeme, hogy a második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) körülményeit tárgyaló iratokat külön rendszerbe gyűjtötte, és nemcsak Angelo Rotta, hanem a bukaresti nuncius idevonatkozó iratait is közreadja. Érdeklődéssel várjuk a két nagyszerű kötet után, hogy Észak-Erdély visszacsatolásáról hogyan számol be a budapesti, illetve a bukaresti nuncius.◼
A szerző író, újságíró
