Svédország és Finnország május közepén történelmi lépésre szánta el magát, felvételét kérte a NATO-ba. Törökország azonban vétóval fenyegetett.

Hagyományosnak nevezhető erkölcsi értékrend jegyében mutatja föl a modern próza lehetőségeit Jánoki-Kis Viktória első, ígéretes novelláskötete.

A játszma ma esti díszbemutatójával kezdődik a négy napos Magyar Mozgókép Fesztivál. Veszprém, Balatonfüred, Balatonalmádi kilenc helyszínén száz magyar filmet vetítenek. S, hogy kik lesznek az idei filmünnep díjazottjai, június 12-én kiderül.

Az alsó Sajó-völgy halainak és rákjainak szerencséje, hogy nem arany-, hanem vasbánya szennyezi a forrásvidék vizeit. Cián helyett „csak” arzént sodor a víz, miközben a szlovák hatóságok úgy tesznek, mintha ipari katasztrófa esetén is járna a száznapos türelmi idő.

Különös sorsuk van a műemlékeknek. Koruk, anyaghasználatuk, eredeti funkciójuk szerint talán mind veszélyeztetettek, hisz létezésük a modern városszövetben, településszerkezetben idejétmúlt. Mégis ez adja pótolhatatlan értéküket: a múlt üzenethordozói.

Egyre abszurdabb, egyre groteszkebb tárcanovellák szórakoztatnak Nagy Koppány Zsolt könyvében, ami olyan, mintha az életünk akváriumába bámulhatnánk bele. És valóban szórakoztatnak, mert olyan szerző, aki képes szórakoztatóan csinálni igazi szépirodalmat.

Orr András grafikusművész következetes, megtervező, történelmi, művészettörténeti ismereteket is felmutató, felhők közül alászálló, mögöttesekbe is belátó grafikus-festő.

Július 30-án az Országút Igluban látjuk vendégül Döme Barbarát, a Magyar Kultúra, valamit Király Farkast, az Országút főszerkesztő-helyettesét.

Legjobb szedőinasként megörökölte az öreg szaki winkeljét, de már nincs kinek továbbadnia: a tipográfia forradalma szinte egyik évről a másikra feleslegessé tette a fél évezredes technológiát. A szakmájáért rajongó idős nyomdász megmenti e letűnő világ néhány emlékét.

Az ember először még kicsit büszke is rá. Már persze csak mikor nem nyilall az agyáig lépés közben – tehát főleg fekve jön (elő) a büszkeség, mely fekvést avatatlan szemlélő könnyen lustálkodásnak, esetenként mocskos döglésnek nézhet, nem tudvást tudván, hogy az bizony terápia része.

A Kádár-rendszer java részében egyetlen, zenei végzettségű szakembert sem alkalmazó monopolcége, a Nemzetközi Koncert Igazgatóság, az Interkoncert lassanként feladta hídfőállásait, emberei átszivárogtak magáncégekbe, s vitték magukkal a művészeket.

A Rákosi–Kádár-rendszer levegőtlen börtönvilágával szemben a szabadság terét, az ötéves tervek ostoba kilátástalansága ellenében a pasaréti ferences templom a mennyei tágasságba, az értelmes, eleven Életbe nyíló perspektívát jelentette.