Legújabb számunkban a magyar parasztság eltűnéséről, a Keleti Károly út építés- és kultúrtörténetéről, a Danubia Zenekar ifjúsági ismeretterjesztő missziójáról, Molnár József életmű-kiállításáról, a Blokád című filmről és az amerikai félidős választásokról olvashatnak.

„az öregedés szigetén minden más,
a vízpartra egy ördögkommandó vigyáz,
a tekintetüktől a röhögés kiráz.
A lázadásnak minden formáját betiltják.”

Az Idő az univerzum szövetét átható, megfoghatatlan és ábrázolhatatlan fizikai hiperjelenség, ami a képzőművészetben rendszerint allegóriák képében jelenik meg.

Anže Logar vagy Nataša Pirc Musar? A jobboldali vagy a baloldal támogatta, női, független jelölt? Ez volt a kérdés a szlovén köztársasági elnökválasztás első fordulója után. Végül a nő, Melania Trump korábbi jogi képviselője kapta a legtöbb voksot.

A szeretet olyan, mint a vitorláshajók tőkesúlya, ami a hajó alján, a víz alatt van. Nem is látszódik, mégis, ha nincs ott, felborul a jármű.

A Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban (KETEG) kezdeményezés rendezésében konferenciát tartottak a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán a fenntarthatóságról, olyan előadókkal, mint Áder János, Zlinszky János vagy Charles Wookey közgazdász Angliából.

A Virág Benedek Házban látható Horrorokokó Wunderkammer című kiállítás sokszínű; hol mesés, hol kissé félelmetes, időnként pedig erotikával átszőtt kalandot kínál. Karácsonyi László tárlata átfestett gobelineket, festményparafrázisokat, átalakított nippeket és játékfigurákat helyez újszerű szituációkba.

Huszonegy magyar játékfilmet mutattak be hazánkban 1968-ban, egynek sem volt akkora lángja, füstje a sajtóban és a vitafórumokon, mint a Kovács András írta-rendezte harcosan politizáló mozidarabnak. Szenvedélyes vitákat robbantott ki a Falak 1968 tavaszán.

„olyan az ember élete akár egy madártoll
vagy egy utazókosár
amelyet a negyedik emelet ablakából látunk
tovaúszni a mindenség felett”

A szorvány támogatása mindannyiunk felelőssége, ám nagyobb felelősség azoké, akiknek több erkölcsi, anyagi és szellemi kapacitása van, mint a nehezebb helyzetben élő közösségeknek állítja Demeter László, a sokoldalú erdélyi kultúrharcos, a magyar szorvány napja kezdeményezője.

Valamikor a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek fordulóján történt. Egyik megyei székhelyen járva szembe találtam magam a zsinagóga épületével. Kérdeztem kalauzomtól, a tanácselnöktől, mi a jelenlegi funkciója. Göngyölegraktár – volt a válasz.

A két elhagyatott, látszólag pusztulásra ítélt földszintes házat díszes, vasrácsos kerítés kötötte össze, mögötte az elvadult kert hátsó részéből egy vakolatát vesztett, kupolás épület pártázatos vártornyai igyekeztek magukra vonni a tekintetet.