Festészeti minőségek ütköztetése

Fotó: Fodor Dániel/Digitális Képműhely, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

Jó beleveszni Somody Péter képeibe, ezek a vásznak olyan idilli világa repítenek, ahol felhőtlen a jókedv, határtalan az öröm és örök a napsütés. Lehet, hogy ez a hely a fikció tere, vagy az álmok világa, vagy egy messzi-messzi sziget, egy bizonyos: olyan szféra, ahová el lehet rejtőzni a szürke, s nyomasztó valóság elől. A nagyméretű táblák élő koloritja, olykor pasztelles, máskor popos árnyalatai nemcsak a retinánkat ingerlik, a lelkünket is könnyedebbé teszik. A képek játékossága magával ragadja a befogadót, szórakoztatnak és gyönyörködtetnek ezek a kompozíciók, miközben a képalkotás lehetőségeire, változatosságára is reflektálnak.

Fotó: Fodor Dániel/Digitális Képműhely, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

E vásznak izgalmát az ellentétes minőségek közötti folytonos billegés teremti meg. A festmények ugyanis egyszerre ösztönösek és érzékiek, ugyanakkor van bennük higgadtság és megtervezettség is. A színek és a formák egymáshoz való viszonya játékba hozza a nézői tekintetet, a változatos felületi és anyagi minőségek pedig igen sokféle érzetet váltanak ki a befogadóból. A kontrasztok feszültséget teremtenek a kép terén belül, a színharmóniák pedig rendezik a káoszt. Az ösztönösen felhordott színfoltokat az alapformák puha körvonalai korlátok közé szorítják, a mintás felületek szigorúságát pedig a gömbölyű, puha felszínek lazítják.

Fotó: Fodor Dániel/Digitális Képműhely, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

A művek többsége hasonló sémából indul: három biomorf alakzatból áll össze a kompozíció, amelyek egymáshoz való viszonya érdekesen tágítja ki a néző asszociációs mezőjét. Ezek a kerekded, puha élekkel megfogalmazott, határozatlan körvonalakkal bíró alapformák az egyik pillanatban tájjá vagy térképpé alakulnak a szemünk előtt, máskor pedig fejformát vagy épp maszkot juttatnak eszünkbe. Hasonló játékot űznek velünk, mint Birkás Ákos fejei, amelyek szintén minden pillanatban másnak mutatják magukat, attól függően, honnan tekintünk rájuk.

Fotó: Fodor Dániel/Digitális Képműhely, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

Ezek az absztrakt motívumok keretet is adnak a vásznon kitörni vágyó őrületnek, kordában tartják a gesztusokat. Somody korábbi vásznain a festék szabadon utat törthetett magának, az alapformák a kiömlő, megfolyó festék öntörvényű mozgásából születtek meg. A korábbi képeken ezek a fellazított, eltompított geometriai formák véletlenszerűen létrejövő alakzatokat idéznek, azonban a mostani vásznakra már higgadt megfontoltsággal és hűvös konstruktivista szemléletben kerültek fel ezek az alakzatok. A korábbi képek érzéki anyagszerűsége is lecsendesedik ezeken a festményeken, a layerek ugyan megmaradnak, de a rétegek sokkal vékonyabbak, kevésbé pasztózusak.

Fotó: Fodor Dániel/Digitális Képműhely, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

A komponálás tudatosabb, kontrolláltabb, azonban az érzékiség mégis jelen van ezeken a vásznakon. Az alapformák határain kívül a festékfoltok szabadon és ösztönösen áramlanak. Olykor megfolynak, máskor egymásba érnek. Burjánzó, tobzódó felületek jönnek létre, s bennük rejlik a legtöbb játékosság. A festékfújások, a visszakaparások, a meghagyott ecsetvonások pedig mind-mind a kompozíciók festői jellegét erősítik.Azonban mielőtt teljesen beleveszénk ezekbe a puha, olykor lírai felületekbe, átadnánk magunkat a színek tobzódásának, a foltok burjánzásának, egy-egy mintás felület kerül a szemünk elé, amelyek újfajta szemmozgást és befogadói attitűdöt várnak el a nézőtől. Míg az előbbi esetben a tekintet szabadon és kontrollálatlanul áramlik az egyes színfoltok között, addig ezeken a csíkos és négyzetrácsos felületeken a szemmozgás irányított, determinált.

Fotó: Fodor Dániel/Digitális Képműhely, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

Somody Péter legújabb festményei tulajdonképpen a különféle festői magatartások és megközelítések szintézisére tesz kísérletet. Ösztönösség és megtervezettség, líraiság és analitikusság, expresszivitás és geometrikusság vegyül ezeken a kompozíciókon. Mellérendelt viszonyban áll egymással a vad és a higgadt, a forró és a hűvös absztrakció. Végeredményben épp ettől válnak eklektikussá és bohémmé ezek a kompozíciók.

Fotó: Fodor Dániel/Digitális Képműhely, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

Ahogy a kiállítás ismertetője is rámutat: Somody „esztétikai szemlélete és változatos festészeti eszközkészlete ily módon magával a képiséggel, a vizuális percepcióval és annak határterületeivel, a médium adottságaira való reflexió lehetőségeivel foglalkozik”. Ugyanis ahogy a néző a különféle festészeti magatartásokkal és minőségekkel szembesül, úgy érti meg a médiumban és a hordozóban megbújó lehetőségeket. Ezek a festmények tehát nemcsak a látószervünknek kínálnak óriási élvezetet, hanem az agyunknak is, hiszen a képalkotás mibenlétéről, a festészet jellegéről, alapelveiről is elgondolkodtatnak. Sőt: bár Somody a hagyományos képfogalomból indul ki és a klasszikus festészeti kánon különböző érzéki minőségeit vonultatja fel, a szintézisre való törekvésével a tradicionális ábrázolásmódok szabályszerűségeit teszi kérdésessé és dönti meg, ahogy azt a kiállítás leírásában is olvashatjuk.