Az amerikai mozipiacon azokra a filmekre használják a „sleeper hit” kifejezést, melyektől igazából senki sem várt komolyabb sikert. Nincs mögöttük komolyabb marketing-kampány, nem áll rendelkezésre busás költségvetés, nem szerepelnek benne jó nevű sztárok.

Vándorok vagyunk ezen a földön, mint Mesterünk, akinek nem volt hová lehajtania a fejét. Jézus nem akarja ráerőltetni magát senkire, de tanítványaitól azt várja, hogy ne hátra tekingessenek, hanem kövessék Őt egy igazságosabb és testvériesebb világ építésében.

A kitárulkozás és az elvonulás vágya egyszerre hatja át a budai Virág Benedek Ház kiállítását, miként ez a kettősség magát a művészetet is jellemzi. Az alkotás magányossága, mégis egyfajta közös, egymásra ható művésztelepi munka tükröződik a tárlaton.

Lékai–Kiss Ramóna népszerűségét már jó ideje nemcsak saját brandje építésére fordítja. A magyar színésznő, műsorvezető, influenszer idén nyáron az Országút Magazin és a Művészetek Völgye Fesztivállal közösen szervezett jótékonysági árverés mellé áll.

A vizsga, A berni követ, az Örök tél, a Félvilág után közeleg A játszma premierje. A kultikusként emlegetett filmek írójával, Köbli Norberttel beszélgettünk mozitémákról, saját filmjei újranézéséről, s a munkáról a rendezőkkel és Kulka Jánossal.

Talán utoljára. Ez villant belém, mikor autóval Pestről jövet, a Maros hídját elhagyva megpillantottam a Makó táblát. A töltés végén az ismert kép, a katolikus templom sötét, jobbra a reformátusok masszív fehér tornya, köztük, körülöttük a város.

Önéletrajzi könyvének megjelenése alkalmából beszélget az izgalmas, fordulatos és tanulságos memoár sajtó alá rendezője az 1956 után külföldre menekült, kilencvenegy esztendős író, újságíró, üzletember Farkas Andrással.

Vannak nővárosok és férfivárosok. Férfiváros például Milánó és Prága, nőváros az olasz Velence, a délvidéki Szabadka, Kecskemét, Szeged – és Nagyvárad.

A 2022. évi nemzetgyűlési választás eredménye nem nevezhető politikai földrengésnek. Csupán földcsuszamlásnak. Egyelőre. Küszöbön a VI. Köztársaság?

Szabályos alakzat, máskor pontos rendjében is játékos homlokzati burkolat: klinker-expresszionizmus. Így nevezik Németországban azt a nálunk sem ismeretlen, ma ritkán emlegetett építészetet, amelynek jellegzetessége a házak klinkertégla borítása.

Henri de Montety francia történész Trianonról és a megértés történeti párhuzamokban rejlő lehetőségeiről

Néhány évvel ezelőtt született a „reneszánsz poszthumanizmus” kifejezés. Első látásra nem magától értetődő, hogy egyáltalán lehet-e köze a reneszánsznak az utóbbi irányzathoz. Önkényes fogalomgyártás volna, vagy van itt olyan összefüggés, amelyet igenis érdemes megvizsgálnunk?